Masca unui războinic veles pe fațada unei clădiri clujene.
(Textul de mai jos este traducerea în limba română a unei postări de limbă maghiară din 31 octombrie a. c.: https://cutt.ly/Gg1GLFu)
În Cluj-Napoca, pe strada Dorobanților (fostă Külső-Közép/Honvéd/Budai Nagy Antal) se află o clădire al cărei fațadă conține un element interesant. Deasupra celor trei ferestre se află câte o mască de bărbat, care înfățișează un luptător antic, anume un veles. În secolele III-II. î. Hr., veles (pluralul velites) era soldatul infanteriei ușoare din armata romană, care purta o coifură tipică, confecționată din blană de lup.
Fațada clădirii. 11. VII. 2020.
Fațada clădirii în 2016, înainte de restaurare.
Dacă, în trecere, ne-am opri în fața acestei case, fațada sa s-ar putea recrea în mintea noastră după cum urmează. Este o casă de tip înșiruită de un singur nivel, a cărei fațadă poate fi structurată pe trei axe verticale, fiecare constând dintr-o fereastră flancată de pilaștri. Începând de la nivelul de călcare, un soclu se desfășoară pe întreaga lungime a fațadei, deasupra căruia trei goluri de fereastră dreptunghiulare străpung grosimea peretelui. Lintourile acestora sunt decorate cu câte un mascaron. Sub fiecare dintre cele trei goluri se află câte un solbanc cu decor alcătuit din trei platbande.
11. VII. 2020.
Golurile de fereastră sunt încadrate în chenare din stuc sub forma unor ancadramente simple de fereastră, ca urmare acestea par a avea ambrazuri evazate. Dintre cele trei ferestre, cea din dreapta pare să-și fi păstrat tâmplăria de lemn originală, cu montant central, în timp ce fereastra de mijloc și cea dinspre stânga au fost în mod clar supuse unei renovări. Mulura continuă de deasupra golurilor de fereastră, decorată cu platbande simple, articulează fațada în direcție orizontală, fiind marcată în axa centrală de un fronton semicircular. Deasupra acesteia, un brâu se desfășoară pe întreaga lungime a fațadei casei de locuit. Fațada este încheiată într-o cornișă cu suprafața nedecorată, susținută de un șir de console aflate deasupra unei frize decorate cu denticuli. Clădirea are acoperiș simplu în două ape, elementele pentru susținearea jgheabului fiind realizate din fier forjat și decorate cu ornamente de frunze. Ritmarea fațadei se realizaeză nu doar cu ajutorul elementelor arhitectonice, aceasta se datorează și schemei cromatice întrebuințate – jocului elementelor decorative albe pe un fond galben intens.
Móra Ferenc /1879‒1934/ Kép forrása: Literatura. 2. évf., 11. sz., 1927. nov.
Móra Ferencet elsősorban regényíróként ismerjük, aki a magyar nyelvű gyermek- és ifjúsági irodalomban alkotott maradandót. Az irodalmi alkotások mellett Móra Ferenc több más területen is tevékenykedet, így régészkedett és régészeti ástásokon is részt vett, sőt városi múzeum- és könyvtárigazgató is volt. Erről írtam is a nyár folyamán egy bejegyzést, ami itt érhető el: https://cutt.ly/bgM31GO.
Erről a témáról az alábbi, a nyári bejegyzéshez képest kiegészített videóban lehet többet megtudni:
Egy volt vasúti kézi váltó és váltójelző maradványa. Rămășițele unui schimbător de cale manual și a unui felinar de macaz.
(HU) Az alábbi videóban a Clujana (volt Renner/Dermata/Herbák János) bőrgyár hajdani iparvágányát járom be.
1900-ban egy bajor számazású bőrcserző, Johann Renner szászrégeni vállakozását áttelepítette Kolozsvárra. A vállalkozás az első világháború alatt virágozni kezdett és üzemi méreteket öltött, majd 1930-ban Dermata névre változott a megnevezése. Az üzem saját sportteleppel, könyvtárral és szolgálati lakásokkal rendelkezett, utóbbiak a régi Tímár utcában ma is láthatók. A bőrgyárat 1948-ban államosították, ekkor újból nevet változtatott, és felvette Herbák János nevét. Herbák a gyár munkása volt, és az 1940-es földrengéskor a doftana-i börtönben halt meg. 1965-ben a gyár újból át lett nevezve, ekkor kapta meg a Clujana nevet. Az 1989-es változások előtt a gyár foglalkoztatottjainak száma 8000 és 11000 között mozgott. Az üzem 1989 után hanyatlani kezdett, és 1999-ben bezárt. 2003‒2004-ben nyitotta újra kapuit.
(RO) În videoclipul de mai jos am explorat linia industrială de odinioară, care deservea fabrica de piele Clujana (fostă Renner/Dermata/János Herbák).
În 1900, un maistru tăbăcar de origine bavareză, Johann Renner și-a mutat întreprinderea din Reghin în Cluj. Întreprinderea s-a dezvoltat în timpul primului război mondial și s-a transformat într-o uzină, schimbându-și denumirea în Dermata în 1930. Uzina avea propriul complex sportiv, propria bibliotecă și propriile locuințe de serviciu, cele din urmă pot fi văzute și azi pe strada Tăbăcarilor. Fabrica de piele a fost naționalizată în 1948, schimbându-și din nou numele, de această dată în János Herbák, după un fost muncitor al fabricii, care a murit în penitenciarul din Doftana, în urma cutremurului din 1940. În 1965, fabrica este redenumită, primind numele Clujana. Înainte de 1989, fabrica a avut undeva între 8000 și 11000 de muncitori, însă, după 1989, uzina a intrat pe o pantă descendentă, fiind închisă în 1999. Și-a redeschis porțile în 2003-2004.
Kolozsváron, a Dorobanților (volt Külső-Közép/volt Honvéd/volt Budai Nagy Antal) utcában egy érdekes homlokzati elemmel rendelkező ház lelhető fel. A háromablak felett egy-egy, egyforma, stilizált férfimaszk látható, mely egy ókori harcost, pontosabban egy veles-t ábrázol. A veles (többesszámban velites) a római hadsereg könnyűgyalogosa volt a Kr. e. III‒II. században, aki jellegzetes, nyúzott farkasbőrből készült fejdíszt viselt.
A ház homlokzata. 2020. VII. 11.
A homlokzat 2016-ban, a restaurálás előtt.
Az útmentén haladva, ha megállnánk e ház előtt a következőképpen alkothatnánk újra képzeletünkben homlokzatát. Egyszintes sorház, melyet három függőleges tengelyre tagolhatnánk, melyek egy-egy, pilaszterekkel közre fogott ablakot foglalnak magukba. A járószint magasságától egy lábazati szint fut hosszan a homlokzat teljes szélességében, e felett három ablaknyílás töri át a fal vastagságát, melyek egyenes záródásában egy-egy alakos maszk látható. Mindhárom ablaknyílás alatt egy háromsávos díszítéssel ellátott könyöklőpárkány helyezkedik el.–
2020. VII. 11.
Egy egyszerű ablakkeret mintáját követő stukkódísz veszi körül az ablaknyílást, melynek hatására a fal vastagságába rézsűsen mélyedő keretnek tűnik. A három ablak közül a jobb szélén elhelyezkedő ablak eredeti, fakeretes, középen osztott ablakkeret (lehet), míg a középső és baloldali tengelyekben elhelyezkedő ablakok egyértelműen a felújítás tanúi. Az ablaknyílások felett egy, a falsíkot vízszintesen tagoló, a három ablak felett egybefüggő szemöldökpárkány helyezkedik el, melynek középtengelyében magasodik egy félkörív záródású timpanon. A szemöldökpárkány egyszerű sávozással díszített. E felett egy övpárkány húzódik hosszan a lakóház homlokzatán. A homlokzat záró díszítése egy sakktáblafríz felett elhelyezkedő konzolsorral alátámasztott koronázó párkány, melynek felülete díszítetlen. Az épületet egyszerű nyeregtető fedi, melynek eresztartói kovácsoltvasból készültek, levéldíszek ékesítik. A homlokzat ritmikáját pedig nem csak formai sajátosságai határozzák meg, hanem annak színvilága is, ami az élénksárga falfelületéből kiemelkedő fehér díszítő elemek játéka.
Napóleon Bonaparte /1769‒1821/ francia császár.
Napoléon Bonaparte /1769-1821/ French emperor.
Napoléon Bonaparte /1769-1821/ împărat francez.
Napoléon Bonaparte /1769-1821/ französischer Kaiser.
Kép forrása/Photo's source/Sursa fotografiei/Quelle der Photo:
conf. univ. dr. Hahner Péter egyetemi docens
(HU) 1815. augusztus 7-én szállt át Napóleon a HMS Bellerophon-ról HMS Northumberland sorhajóra. Napóleon július 31-én tudta meg, hogy a Szent Ilona-szigetre száműzik. A volt császár eleinte tiltakozott ezen döntés ellen.
(EN) Napoleon, who was informed on July 31 about his future exile on the Island of Saint Helena, was tranfered from the HMS Bellerophon to the HMS Northumberland. Initially, the former emperor protested against this decision.
(RO) Napoleon, care a aflat pe 31 iulie că urma să fie exilat pe Insula Sfânta Elena din Oceanul Atlantic, a fost transferat de pe vasul HMS Bellerophon pe nava HMS Northumberland pe 7 august 1815. Fostul împărat inițial a protestat împotriva acestei decizii.
(DE) Napoleon, der am 31-sten Juli erlernt, dass er auf die Insel Sankt Helena verbannt wurde, wurde am 7-sten August 1815 an Bord des Shiffes HMS Northumberland. Anfänglich hatte sich der ehemaliger Kaiser gegen diese Entscheidung verwahrt.
Móra Ferenc /1879‒1934/
Kép forrása: Literatura. 2. évf., 11. sz., 1927. nov.
Móra Ferencet a magyar nyilvánosság elsősorban szépíróként, ezen belül is talán a Kincskereső kisködmön című önéletrajzi ihletettségű ‒ és az iskolai évek kötelező házi olvasmányai közé tartozó ‒ regény szerzőjeként ismeri. Talán nem kellően közismert az a tény, hogy Móra Ferenc több más szerepkörben is tevékenykedett.
Móra, aki a budapesti tudományegyetemen földrajz-természetrajz szakon szerezett tanári diplomát, 1904-ben lett a szegedi városi könyvtár és múzeum (ma Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár, illetve Móra Ferenc Múzeum) segédkönyvtárosa. Utóbb átképeztette magát régésszé, és több ásatáson is részt vett, amelyek közül néhányról ő számolt be: Szeged-Ötömös (saját beszámoló, Archeológiai Értesítő, 1. sz., 1906.; Tömörkényi István: Cháron obolusai az Alföldön. Numizmatikai Közlöny. 4. sz., 1911.), Szeged-Alsótanya (saját beszámoló, Archeológiai Értesítő, 5. sz., 1906.), Bilisics (saját beszámoló, Archeológiai Értesítő, 5. sz., 1908.), Ada (ma Szerbiában), Algyő, Csóka (ma Szerbiában) (Tömörkényi István: Adatok az Alföld régészeti térképéhez. Múzeumi és Könyvtári Értesítő. 4. sz., 1913.), Pitvaros (Négyezer éves aranyleletet hoztak napvilágra Móra Ferenc pitvarosi ásatásai. Magyar Hírlap. 203. sz., 1926.), Kiszombor (Kincses avarok kifosztott temetőjét találta meg Móra Ferenc a szegedi határban. Magyar Hírlap. 267. sz., 1930.).
Kép forrása:
Turi Béla. Móra Ferenc. Literatura. 2. évf., 11. sz., 1927. nov. 370.
Emellett Móra alapozta meg a frissen megalapított néprajzi gyűjteményt: tizenhat hónap leforgása alatt 839 tárgyat gyűjtött. Ezen tárgyak elsősorban szülőhelyéről, Kiskunfélegyházáról származtak, köztük volt édesanyja, Juhász Anna hozományos ládája, és szűcsmester édesapja, Móra Márton munkafelszerelése is.
1917-ben lett az intézmény igazgatója, korábbi főnöke, Tömörkényi István igazgató utódjaként. Ezen tevékenyéségéről képet az alábbi két újságcikk alapján alkothatunk:
Heller dr.: A Magyar Fogorvosok Egyesülete 1929. évi tudományos naggyűlése Budapesten június 28 és 29-én és Szegeden július 6 és 7-én. Fogorvosi szemle. 22. évf., 9. sz., 1929. 746.
Magyar László: A szegedi határban megtalálták a honfoglaló magyarok első temetőjét. Magyar Nemzet. 1. évf., 92. sz., 1938. dec. 11. 15.
Többször is tartott előadást a szakmabeliek számára, így 1929-ben a szőregi régészeti feltárásokról tartott vetített fényképekkel gazdagított előadást Budapesten (Móra Ferenc beszámolója. Műgyűjtők. 4. sz., 1929.), három évvel később a Magyar Népajzi Társaság éves közgyűlésén hallották őt, amint a Szeged környékén végzett ásatásokat ismertette (Móra Ferenc előadása a szegedvidéki népvándorláskori temetőkben végzett ásatásokról. Magyar Hírlap. 93. sz., 1932.).
1932-ben a Kolozsvárról Szegedre költözött Ferenc József Tudományegyetem díszdoktorrá avatta. Erről az egyik korabeli újság így számolt be:
Kis Újság. 45. évf., 228. sz., 1932. okt. 11. 4.
Babay József, a budapesti Új Idők főmunkatársa ‒ aki, Móra Ferenchez hasonlóan, szegényparaszti sorban levő családban látta meg a napvilágot, és onnan küzdötte fel magát budapesti újság-, színmű- és forgatókönyvíróvá ‒ így ír az ő régészi tevékenységéről az említett újságban jegyzett nekrológjában:
-Heller dr.: A Magyar Fogorvosok Egyesülete 1929. évi tudományos naggyűlése Budapesten június 28 és 29-én és Szegeden július 6 és 7-én. Fogorvosi szemle. 22. évf., 9. sz., 1929. 743‒747.
-Móra Ferenc beszámolója. Műgyűjtők. 4. sz., 1929. ápr. 118.
-Kincses avarok kifosztott temetőjét találta meg Móra Ferenc a szegedi határban. Magyar Hírlap. 40. évf., 267. sz., 1930. nov. 23. 9.
-Móra Ferenc díszdoktor. Kis Újság. 45. évf., 228. sz., 1932. okt. 11. 4.
-Móra Ferenc előadása a szegedvidéki népvándorláskori temetőkben végzett ásatásokról. Magyar Hírlap. 42. évf., 93. sz., 1932. április 28. 3.
-Babay József: Móra Ferenc. Új Idők. 40. évf. 8. sz. 1934. febr. 18. 257‒258.
-Magyar László: A szegedi határban megtalálták a honfoglaló magyarok első temetőjét. Magyar Nemzet. 1. évf., 92. sz., 1938. dec. 11. 15.
B. Szakirodalom:
-Gaal György: Egyetem a Farkas utcában. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem előzményei, korszakai és vonzatai. Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság, Kolozsvár, 2001.
-Juhász Antal: Móra Ferenc a szegedi néprajzi gyűjtemény egyik meteremtője. Magyar Múzeumok. 5. évf., 1. sz., 1999. 19.
Magyarország. 19. évf., 32. sz., 1982. augusztus 8. 17.
A Frankfurter Allgemeine Zeitung (nyugat-)német napilaptól átvett karikatúra. Rajzolta Ivan Steiger.
A Magyarország című sajtótermék politikai és társadalmi témákat közlő magyarországi hetilap volt 1964 és 1998 között.
Traducere: Deasupra desenului: „Dacă placa nu este, nu este nici rezulatul negativ.” Sub desen: „... cel puțin nimeni nu o vede.” Preluat din cotidianul (vest) german Frankfurter Allgemeine Zeitung. Desenat de Ivan Steiger. Magyarország. an 19, nr. 32, 8 august 1982. 17.
Magyarország (Ungaria) a fost un ziar săptămânal politico-social din Ungaria, care a existat între 1964 și 1998.
Translation: Above the drawing: “If there is no panel, neither is the negative result.” Under the drawing: “... at least nobody sees it.”
Borrowed from the (West)German daily newspaper Frankfurter Allgemeine Zeitung. Drawn by Ivan Steiger.
Magyarország. 19, no. 32. (8 August 1982) 17.
Magyarország (Hungary) was a social and political weekly newspaper in Hungary between 1964 and 1998.
Übersetzung:
Über den Zeichnung: „Falls es keine Platte gibt, gibt es auch keinen schlechten Ergebnis.” Unter den Zeichnung: „... zumindest sieht es nimand”
Von der (west)deutschen Tageszeitung Frankfurter Allgemeine Zeitung. Gezeichnet von Ivan Steiger.
Von: Magyarország. 19, Nr. 32. 8-ten August 1982. 17.
Magyarország (Ungarn) war eine Wochenzeitung in Ungarn, die sich mit politischen und sozialen Themen beschäftigte, und zwischen 1964 und 1998 existierte.
Napóleon Bonaparte /1769‒1821/ francia császár.
Napoléon Bonaparte /1769-1821/ French emperor.
Napoléon Bonaparte /1769-1821/ împărat francez.
Napoléon Bonaparte /1769-1821/ französischer Kaiser.
Kép forrása/Photo's source/Sursa fotografiei/Quelle der Photo:
conf. univ. dr. Hahner Péter egyetemi docens
(HU) 1815. július 15-én a nyugat-franciaországi Rochefort kikötőjében horgonyzó HMS Bellerophon, brit hadihajó fedélzetére egy különös „látogató” lépett: Napóleon Bonaparte, volt francia császár, aki a hajó kapitányának, Frederick Maitland-nek adta meg magát. Az eseményt tárgyalások előzték meg, a volt császárt pedig szárnysegédje, Henri-Gatien Bertrand francia tábornok kísérte fel.
(EN) On 15 July, 1815, a peculiar “visitor” appeared onboard the British war ship HMS Bellerophon, which was located at the port of Rochefort, in western France: the former French emperor, Napoléon Bonaparte, who surrendered to captain Frederick Maitland. The event was preceded by negotiations and the former emperor was escorted by this aide-de-camp, French general Henri-Gatien Bertrand.
William Quiller Orchardson: Napoleon on Board the Bellerophon
Kép forrása/Photo's source/Sursa fotografiei/Quelle der Photo: https://cutt.ly/Tu80Lwd
(RO) Pe 15 iulie 1815, la bordul vasului britanic HMS Bellerophon, care la momentul dat a fost ancorat în portul orașului Rochefort din vestul Franței, a apărut un „vizitator” curios: fostul împărat francez Napoléon Bonaparte, care s-a predat căpitanului Frederick Maitland. Evenimentul a fost precedat de negocieri, iar fostul împărat a fost escortat de aghiotantul acestuia, generalul francez Henri-Gatien Bertrand.
(DE) Am 15-ten Juli 1815, im Hafen der westfranzösischen Stadt Rochefort, tauchte am Bord des britischen Kriegsschiffes HMS Bellerophon ein „eigentumlicher” Besucher auf: ehemaliger französischer Kaiser Napoléon Bonaparte gab sich auf den Kapitän des Schiffes, Frederick Maitland. Das Ereigniss war von Verhandlungen vorangegangen, der ehemalige Kaiser war von seinem Flügelajdutant, französischen General Herni-Gatien Bertrand begleitet.
Horváth Csaba: Gaal György irodalmi munkássága 1968‒2018. Magyar Unitárius Egyház, Kolozsvár, 2019. 100 p. (Keresztény Magvető füzetei. 51. sz., ISSN 1222-8370)
A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet tiszteletbeli professzora. dr. Gaal György kiváló irodalom- és helytörténész 2018-ban ünnepelte sületésének hetvenedik, irodalmi munkásságának pedig ötvenedik évfordulóját. A Keresztény Magvető Füzetei 51. számával kívánunk a Tanár ÚRnak, az 1971-ben újraindult Keresztény Magvető máig leghűségesebb munkatársának hosszú, egészségben és könyvekben gazdag életet!
Abstract
György Gaal este istoric literar, fost profesor al Institutului Protestant Teologic din Cluj-Napoca, precum și unul dintre cei mai instruiți cercetători ai istoriei Clujului, care în 2018 aniversează 70 de ani de viață și 50 de ani de activitatea științifică. Cu acest prilej a apărut caietul de față, care conține bibliografia lui György Gaal. Bibliografia are ca scop prezentarea activității științifice de jumătate de veac al lui Gaal.
Summary
György Gaal is a historian of literature, former professor of the Protestant Theological Institute of Kolozsvár/Cluj-Napoca and also one of the most skilled researchers of the city’s history, who in 2018 celebrates his 70th birthday and 50 years of scientific activity. The present booklet, which contains György Gaal’s bibliography, was published for this occasion. The bibliography aims to illustrate Gaal’s 50 years of scientific activity.
Zusammenfassung
György Gaal ist ein Literaturwissenschaftler, ehemaliger Professor des Protestantisch-theologischen Instituts in Klausenburg/Kolozsvár/Cluj-Napoca und auch einer der begabtesten Forscher der Stadtgeschichte, der 2018 seinen 70. Geburtstag und das 50-jährige Jubiläum seiner wissenschaftlichen Tätigkeit feiert. Die vorliegende Broschüre, die György Gaals Bibliographie enthält, wurde zu diesem Anlass veröffentlicht. Die Bibliographie soll Gaals 50-jährige wissenschaftliche Tätigkeit verdeutlichen.
Külön köszönet/ Mulțumiri speciale lui/ Special thanks to/ Ein riesiges Dankeschön an: Gaal György, Kovács Sándor, Jakab Albert Zsolt, Fehér Andrea, Eszenyei Katalin, Borsos Kinga, Kovács-Ungvári Rebeka, Felix Ostrovschi, Tibori Szabó Zoltán, T. Szabó Csaba, Újvári Mária, redacția ziarului/ the editorial board of the periodical/ die Chefredaktion der Zeitschrift Helikon szerkesztősége.
Napóleon Bonaparte /1769‒1821/ francia császár.
Napoléon Bonaparte /1769-1821/ French emperor.
Napoléon Bonaparte /1769-1821/ împărat francez.
Napoléon Bonaparte /1769-1821/ französischer Kaiser.
Kép forrása/Photo's source/Sursa fotografiei/Quelle der Photo:
conf. univ. dr. Hahner Péter egyetemi docens
(HU) 1815. június 22-én ‒ négy nappal a Waterloo-nál elszenvedett vereség után ‒ került sor I. Napóleon francia császár második és egyben utolsó lemondására. Ezzel lezárult az ún. „száznapos uralom” (les Cent-Jour). Négy éves fia, II. Napóleon javára mondott le. Új kormányt az addigi rendőrminiszter, Joseph Fouché alakított.
(EN) On 22 June 1815, four days after the defeat at Waterloo, French emperor Napoleon I abdicated for the second and last time. This marked the end of the so-called “Hundred Days” (les Cent-Jour). He abdicated in favor of his 4-year-old son, Napoleon II. Joseph Fouché, who until then was Minister of Police, formed a new government.
Joseph Fouché /1759‒1820/ Otrantó hercege, Fouché grófja, rendőrminiszter, majd miniszterlenök.
Joseph Fouché /1759-1820/ duke of Otranto, count of Fouché, Minister of Police, Prime Minister.
Joseph Fouché /1759-1820/ duce de Otranto, conte de Fouché, ministru de poliție, prim-ministru.
Joseph Fouché /1759-1820/ Herzog von Otranto, Graf von Fouché, Polizeiminister, Ministerpräsident
Kép forrása/Photo's source/Sursa fotografiei/Quelle der Photo:
Goerl Istváns: Különös emberek. Az otrantói herceg. Stefan Zweig új könyve a legfantasztikusabb politikai kalandorról. Új Idők. 35. (1929) 42. 467.
(RO) Pe 22 iunie 1815, la patru zile după înfrângerea de la Waterloo, a avut loc a doua și ultima abdicare a împăratului francez Napoleon I. Acest fapt a însemnat sfârșitul al așa-numitei domnii a „celor o sută de zile” (les Cent-Jour). Acesta a renunțat la tron în favoarea fiului său, în vârstă de patru ani, Napoleon II. Noul guvern a fost format de Joseph Fouché, care până în acel moment a fost ministrul de poliție.
(DE) Am 22-sten Juni 1815, vier Tagen nach die Niederlage bei Waterloo, fand die zweite und letzte Abdankung des französischen Kaisers Napoleon I statt. Das war die Ende der sogennanten „Herrschaft der Hundert Tagen” (les Cent-Jour). Er verzichtete auf den Thron zugunsten von seinem 4-jährigen Sohn, Napoleon II. Joseph Fouché, der Polizeiminister, hat eine neue Regierung gebildet.
II. Napóleon /1811‒1832/ címzetes francia császár, Róma királya, Reichstadt hercege, „a Sasfiók”.
Napoléon II /1811-1832/ titular French emperor, King of Rome, Duke of Reichstadt, “the Eaglet ”.
Napoléon al II-lea /1811-1832/ împărat titular francez, regele Romei, ducele de Reichstadt, „Puiul vulturului”.
Napoléon II /1811-1832/ titularischer französischer Kaiser, König von Rom, Herzog von Reichstadt, „der junge Adler”.
Kép forrása/Photo's source/Sursa fotografiei/Quelle der Photo: Magyarország. 34. (1927) 92. 15.
(HU) 1815-ben két csata zajlott le ezen a napon: Arthur Wellesley, Wellington hercege vezette sereg vereséget mért Michel Ney marsall csapataira a Quatre Bras-i csatában.
A közelben, Ligny-nél ezzel párhuzamosan Napóleon császár legyőzte a poroszokat, akik Gebhard von Blücher parancsnoksága alatt harcoltak.
Napóleon ezzel egyelőre megakadályozta a két sereg egyesülését. A visszavonuló porosz sereg üldözésére a császár 30 ezer katonát küldött, Emmanuel de Grouchy marsall vezetése alatt.
Napóleon Bonaparte /1769‒1821/ francia császár.
Napoléon Bonaparte /1769-1821/ French emperor.
Napoléon Bonaparte /1769-1821/ împărat francez.
Napoléon Bonaparte /1769-1821/ Französischer Kaiser,
Kép forrása/Photo's source/Sursa fotografiei/Quelle der Photo:
conf. univ. dr. Hahner Péter egyetemi docens
(EN) In 1815, two battles took place on this day: Arthur Wellesley, the Duke of Wellington, defeated Marshal Michel Ney in the Battle of Quatre Bras.
Not far from there, Emperor Napoleon won the Battle of Ligny, defeating the Prussians led by Gebhard von Blücher.
With this, Napoléon, for the moment, prevented the two armies’ junction. The Emperor sent Marshal Emmanuel de Groucy with a 30,000-strong force to pursue the retreating Prussians.
Sir Arthur Wellesley /1769‒1852/, Wellington hercege, brit tábornagy, Anglia későbbi miniszterlenöke.
Sir Arthur Wellesley /1769-1852/, Duke of Wellington, British field marshall, future prime minister of England.
Sir Arthur Wellesley /1769-1852/, ducele de Wellington, feldmareșal birtanic, viitorul prim-ministru al Angliei.
Sir Arthur Wellesley /1769/1852/, Herzog von Wellington, britischer Feldmarschall, künftiger Ministerpräsident von England.
Kép forrása/Photo's source/Sursa fotografiei/Quelle der Photo:
Surányi Miklós: Aki legyőzte Napoleont. Új Idők. 42. (1935) 24. 879.
(RO) În 1815, în această zi au avut loc două bătălii: Ducele de Wellington, Arthur Wellesley a înfrânt trupele mareșalului Michel Ney în bătălia de la Quatre Bras.
În apropiere a avut loc și bătălia de la Ligny, în care împăratul Napoleon a învins forțele prusiace, conduse de generalul Gebhard von Blücher.
Napoléon a împiedicat, pentru moment, unirea celor două armate. Mareșalul Emmanuel de Grouchy, împreună cu 30 de mii soldați, a fost trimis de împărat să îi prigonească pe pruși.
Gebhard Leberecht von Blücher /1742‒1819/, Wahlstatt hercege, porosz tábornagy.
Gebhard Leberecht von Blücher /1742-1819/, prince of Wahlstatt, Prussian field marshall.
Gebhard Leberecht von Blücher /1742-1819/, prințul de Wahlstatt, feldmareșal prusac.
Gebhard Leberecht von Blücher /1742-1819/, Fürst von Wahlstatt, preuißscher Generalfeldmarschall.
Kép forrása/Photo's source/Sursa fotografiei/Quelle der Photo: Anekdoten, Züge und Skizzen aus dem Leben des Königlich Preußischen Feldmarschalls Lebrecht von Blücher. Quedlinburg‒Leipzig, 1842.
(DE) Im Jahr 1815, an diesem Tag zwei Gefechen fanden statt: der Herzog von Wellington, Arthur Wellesley bringte die französichen Armee des Feldmarschalls Michel Ney bei eine Niederlage in der Schlacht bei Quatre Bras.
In der Nähe, Kaiser Napoleon siegte in der Schlacht bei Ligny gegen die Preußen des Generalfeldmarschalls Gebhard von Blücher.
Vorläufig, verhinderte Napoléon die Verbindung der zwei Armeen. Der Kaiser sendte Marschall Emmanuel de Grouchy und einen Heer, 30.000 Mann stark, um die Verfolgung der zurückweihenden Preußen.
Michel Ney /1769‒1815/, Elchingen hercege, Moszkva hercege, francia tábornagy.
Michel Ney /1769-1815/, Duke of Elchingen, Prince of the Moskva, French field marshall.
Michel Ney /1769-1815/, deucele de Elchingen, prințul Moscovei, feldmareșal francez.
Michel Ney /1769-1815/, Herzog von Elchingen, Fürst von der Moskva, französischer Feldmarschall.
Kép forrása/Photo's source/Sursa fotografiei/Quelle der Photo: https://www.historyhit.com/facts-about-marshal-ney/
A bécsi kongresszus résztvevői.
The participants of the Congress of Vienna.
Participanții congresului din Viena.
Telihnemer des Wiener Kongresses.
Készített/Made by/Realizat de/Gemacht von: Jean-Baptiste Isabey.
Kép forrása/Photo's source/Sursa fotografiei/Quelle der Photo: https://cutt.ly/ZyNo4Vs
(HU) 1815. június 9-én írták alá az európai nagyhatalmak képviselői a bécsi kongresszust lezáró okmányt.
A francia forradalom és az azt követő napóleoni korszak háborúi és hódításai alaposan felkavarták az addigi európai viszonyokat, a kongresszus pedig megpróbált új irányt mutatni a kontinensnek, azonban nem állította (nem is igazán állíthatta volna) vissza teljesen az 1789 előtti állapotokat.
Egyes államokat (pl. Svájcot, valamint a Toszkán Nagyhercegséget a Habsburg III. Ferdinánddal az élén) visszaállítottak, másokat (pl. a Német-római Birodalmat, Lengyelországot és a Velencei Köztársaságot) viszont nem. Továbbá létrejöttek új államlakulatok (pl. a Német Szövetség vagy a Lombard-velencei Királyság).
Az okmány, többek között, azt a szerződést is tartalmazta, mely elítélte a rabszolga-kereskedelmet.
A kongresszus az 1814-ben Elbára száműzött, és időközben Franciaországba visszatért Napóleont március 13-án a „világ általános ellenségének és felforgatójának” nyilvánította. Feleségét, Mária Lujza császárnét Párma és Piacenza hercegnőjének ismerték el (99. cikkely). Ez azt jelentette, hogy a korábban itt uralkodó pármai Bourbon herceg unokája és menye a Tirrén-tenger partján levő kis Lucca hercegséggel kell beérje.
Mária Lujza /1791‒1847/, Napóleon második felesége, Párma és Piacenza hercegnője.
Marie Louise /1791-1847/, Napoleon's second wife, Duchess of Parma and Piacenza.
Maria Luiza /1791-1847/, cea de-a doua soție a lui Napoleon, ducesa de Parma și Piacenza.
Marie-Louise /1791-1847/, die zweite Gattin Napoleons, Herzogin von Parma und Piacenza.
Kép forrása/Photo's source/Sursa fotografiei/Quelle der Photo: https://cutt.ly/byNu6F4
(EN) On June 9, 1815 the representatives of the European powers signed the Final Act that ended the Congress of Vienna.
The wars and conquests, which occured during both the French Revolution and the Napoleonic era, had ravaged Europe and the Congress tried to give a new direction to the continent, but it did not (could not) re-establish the pre-1789 situation.
Some states (e.g. Switzerland, respectively the Grand Duchy of Toscana with Habsburg Ferdinand III as its ruler) were restored, other former states (like the Holy Roman Empire, Poland and the Republic of Venice) weren’t. The document also established new political entities (German Confederation and the Kingdom of Lombardy-Venetia)
The Final Act included, among others, the treaty that condemned the commerce with slaves.
On March 13, the Congress declared Napoleon, who was exiled to Elba in 1814 and, in the mean time, had returned to France, “as the general enemy and the disturber of the world”. His wife, Empress Marie Louise was acknowledged as ruling Princess of Parma and Piacenza (article 99). This meant that the grandson and daughter-in-law of the Bourbon-Parma prince who formerly ruled there, had to settle for the small Duchy of Lucca located on the shore of the Tyrhennian Sea.
Az Osztrák Császárság a bécsi kongresszus után.
Imperiul Austriac după Congresul de la Viena.
The Austrian Empire after the Congress of Vienna.
Das österriechische Reich nach dem Wiener Kongress.
Kép forrása/Photo's source/Sursa fotografiei/Quelle der Photo:
Závodszky Géza‒Hermann Róbert: Nemzet születik. Új képes történelem.
Magyar Könyvklub‒Helikon Kiadó, Budapest, 1997. 7.
(RO) Pe 9 iunie 1815 reprezentanții puterilor europene au semnat documentul, care a finalizat congresul de la Viena.
Războaiele și cuceririle, care au avut loc atât în timpul revoluției franceze, cât și în timpul epocii napoleoniene, au răvășit Europa, iar congresul a încercat să dea o nouă direcție continentului, însă n-a restaurat (n-ar fi putut restaura) rapoartele de dinainte de 1789.
Unele state (de ex. Elveția, respectiv Marele Ducat de Toscana, în frunte cu Ferdinand al III-lea din Casa de Habsburg-Lorena) au fost restaurate, în timp ce altele (ca Sfântul Imperiu Roman, Polonia și Republica Veneția) nu. Au mai fost înființate noi entități politice (ex. Confederația Germană și Regatul Lombardia-Veneția).
Documentul conținea, printre altele, și tratatul, care a condamnat comerțul cu sclavi.
Pe 13 martie, congresul l-a declarat pe Napoleon, care a fost exilat pe insula Elba în 1814 și, care între timp s-a întors în Franța, ca și „inamicul general și perturbatorul lumii”. Soția sa, împărăteasa Maria Luiza a fost recunoscută ca și prințesa de Parma și Piacenza (articolul 99). Din această cauză nepotul și nora prințului de Bourbon-Parma, care a domnit înainte în țara respectivă, a trebuit să se mulțumească cu micul ducat de Lucca, localizat pe litoralul Mării Tirene.
Az 1815-ben a „világ általános ellenségének és felforgatójának” kinyilvánított Napóleon.
Napoleon who was declared in 1815 “the general enemy and the disturber of the world”.
Portretul lui Napoleon, declarat în 1815 „inamicul general și peturbatorul lumii”.
Napoleon, der 1815 als „der generelle Feind und der Störer der Welt” erklärt war.
Kép forrása/Photo's source/Sursa fotografiei/Quelle der Photo:
conf. univ. dr. Hahner Péter egyetemi docens
(DE) Am 9-ten Juni 1815 unterschriebten die Vertreter der europäischen Mächte den Dokument, das den Wiener Kongress beendete.
Die Kriege und Eroberungen der französischen und napoleonischen Zeit verwüsteten Europa und der Kongress versuchte den Erdteil eine neue Richtung geben, aber es konnte die vor 1789 existierte Beziehungen nicht wiedererstellen.
Einge Staaten (z. B. die Schweiz, beziehungsweise das Großherzogtum Toskana mit dem Habsburger Ferdinand III als Herrscher) waren wiederherrgestellt, andere (Heiliges Römishes Reich, Polen und der Republik Venedig) waren wieder im ehemailgen Zustand nicht versetzt. Es gibt auch neue politische Einheiten (Deutscher Bund und Königreich Lombardo-Venetien).
Das Dokument enthaltete auch der Vertrag, der die Skalverei verurteilt.
Am 13-ten März war Napoleon, der 1814 nach Elba verbannt war und in Zwischenzeit nach Frankreich zurückgekehert wurde, als „der generelle Feind und der Störer der Welt” erklärt. Seine Frau, Marie-Louise von Österreich war als Herzogin von Parma un Piacenza erkannt (Art. 99). Das bedeutet, dass der Enklel und die Schwiegertochter des letzten Bourbon Herzoges von Parma, der dort geherrscht hatte, mussten sich mit dem kleinen Herzogtum Lucca zufriedengeben, das auf die Küste des Tyrrhenischen Meeres liegte.
Napóleon a Mars-mezőn. Jean Démosthène Dugourc rajza.
Napoléon on the Champ de Mars. Sketch made by Jean Démosthène Dugourc.
Napoléon am Marsfeld. Skizze von Jean Démosthène Dugourc.
Napoléon pe Champ de Mars. Schiță realizată de Jean Démosthène Dugourc.
(kb./ca. 1815)
Source of the photo: https://bit.ly/2Anj8E0
(HU) 1815. június 1-én ‒ közvetlenül egy ezen kérdésre vonatkozó népszavazás után ‒ I. Napóleon francia császár ünnepélyes keretek között, a párizsi Mars-mezőn (7. kerület, ma az Eiffel-torony is ebben a parkban található) letette az esküt az új francia alkotmányra.
A március 20-án Párizsba bevonult császár április 22-én írta alá a francia alkotmányt kiegészítő okmányt (Acte additionnel aux constitutions de l'Empire), amely a svájci számazású Henri-Benjamin Constant író (Napóleon egykori politikai ellenfele) műve volt. Ennek értelmében a császár ‒ aki „Isten és az alkotmányok kegyelméből uralkodik” ‒ a parlamenttel együtt gyakorolja a törvényhozó hatalmat. A parlament két részből állt: a uralkodó által kinevezett Főúrak kamarájából (Chambre des paires) és a válaszott Képviselők kamarájából (Chambre de représentants).
(EN) On June 1, 1815, right after the conclusion of the referendum regarding this topic and, French Emperor Napoléon I took, in ceremonial circumstances, an oath on the new French constitution on the Field of Mars (7th district, today the Eiffel tower is also located in this park) in Paris.
Napoleon, who entered Paris on March 20, signed on April 22 the additional act that supplemented the French constitution (Acte additionnel aux constitutions de l'Empire). The document was written by the Swiss writer Henri-Benjamin Constant (a former political enemy of Napoleon). According to this document, the legislative power was exercised by the Emperor (who ruled “by the grace of God and of the constitutions”) and the parliament. The latter of formed by two chambers: the the appointed Chamber of Peers (Chambre des paires) and the elected Chamber of Representatives (Chambre de représentants).
A fiatal Napoleon, a francia hadsereg emelkedő csillagaként.
The young Napoleon as the rising star of the French army.
Der junge Napoleon als der steigende Stern der französischen Armee.
Tânărul Napoleon ca și steaua ascendentă a armetei franceze.
(kb./ca.1795‒1797)
(RO) Pe 1 iunie 1815, imediat după referendumul pe această temă și în condiții ceremoniale, împăratul fracez Napoléon I. a depus jurământul pe noua constituție franceză pe Câmpia lui Marte (districtul nr. 7, în prezent tot aici se află și turnul Eiffel).
Napoleon, care a intrat în Paris la 20 martie, a semnat la data de 22 aprilie actul adițional, care a completat constituția franceză (Acte additionnel aux constitutions de l'Empire), și care a fost, prin excelență, opera scriitorului elvețian Henri-Benjamin Constant (fost inamic politic al lui Napoleon). Confrom acesteia, puterea legislativă era exersată de împărat (care domnea „din mila lui Dumnezeu și a constituțiilor”) și de parlament. Acesta din urmă era compus din două camere: Camera Domnilor (Chambre des paires, al cărei membrii erau numiți de împărat) și de Camera reprezentanților (Chambre de représentants, membrii fiind aleși).
(DE) Am 1-sten Juni 1815, sofort nach einen Referendum und als einen Festakt, hat der französische Kaiser, Napoléon I. einen Eid auf die neuen Verfassung in dem Marsfeld im Paris (7. Bezirk, jetzt ist der Eiffelturm auch hier) geschworen.
Am 22-sten April hat Napoleon, der am 20-sten März Paris betrat, das zusätzliche Gesetz zur französischen Verfassung (Acte additionnel aux constitutions de l'Empire) unterschreiben. Das Dokument wurde von Henri-Benjamin Constant, ein Autor schweizer Herkunft und ehemaliger politischer Feind von Napoleon, geschrieben. Laut den Dokument, übte der Kaiser (der „von Gottes Gnade und der Verfassungen” herrschte) und das Parlament die gesetzgebende Gewalt aus. Das Parlament besteht aus zwei Teilen: die ernannte Pairskammer (Chambre des paires) und die gewählte Abgeordnetenkammer (Chambre de représentants).
The first case of animated reflection of the distant past that I want to present can be seen in the pilot episode of the series The Real Adventures of Jonny Quest which was a sequel of the original show from the ‘60s and its ‘80s renewal, airing for two seasons (summing up a total of 56 episodes). The show was an interesting experiment which presented the adventures of Dr. Benton Quest, a renowned scientist who is equipped with multiple gadgets, has land, air and water vehicles, as well as good connection with the government of the United States of America (USA), his bodyguard and a former ‒ as called by general Tyler in the first season ‒ “Special Operations cowboy”, Race Bannon, and their adolescent children, Jonny Quest, Hadji Singh (natural, respectively adopted son of Dr. Quest) and Jessie (the daughter of Bannon), who find the legendary city of El Dorado (“The Realm of the Condor”), encounter (among others) ghosts, a demon who possesses the body of women (“Eclipse”), an envoy of an advanced outer space civilization who is elected Vice-President of the USA (“Alien in Washington”), werewolves (“In the Darkness of the Moon”), cryptozoological beings like yetis (“Expedition to Khumbu”), the Jersey Devil (“The Specter of the Pine Barrens”) and the wild man of Borneo (“Amok”), and fight notable recurring foes like Dr. Jeremiah Surd (a paralyzed former scientist who came up with a nerve gas) and Ezekiel Rage (the disfigured and vengeful former secret agent left behind in a fictional Central/Southern American country where his family died in a car crash). The show also features a 3D virtual reality simulator called Questworld which can be used both for training, communicating with alien entities and fighting menaces.
(Back in the late 1990s, when I was a child, the series was a great, captivating, intriguing and, sometimes, frightening experience for me.)
Here is the intro of the series:
The pilot of the series (entitled “The Darkest Fathoms”) premiered on August 26, 1996 and presented the story of a haunted pirate ship. It opened with a naval battle between a ship of the line of the British navy and a smaller pirate ship, a frigate, named the “The Ivory Web”. During the intensive gunfight and cannon fire, the pirate commander gives the order “Fire at will.” The deck of the frigate is hit on a spot where a cannon manned by five pirates is on the verge of being fired. The explosion blows the men away and tosses the cannon backwards. The captain runs to the cannon and pushes it back to fire at the other vessel. The picture then cuts to the officers of the other ship who are witness to this scene. One of them, the commander calls upon the pirate leader:
-Strike your collars, Black Jack Lee! Surrender your ship!
-Never! Alive or dead, what is mine is mine!-replies the pirate, while the picture first show him, after suddenly closes on his face. -What you call yours belongs rightly to his Britannic Majesty! You must pay the price for you treason and piracy but, at least spear your crew this carnage!
After an initial laugh, the pirate captain replies: If you give my men the choice of dying, here, a dancing at the end of your yardarms, Horatio! I believe they will stand fast with me!
After saying this, he ignites the primer quill of the cannon with a match and fires it in the direction of the British officers he is replying to. The cannonball hits the ship, very close to the location of the officers but none of them is visibly injured, although the commander fell to his knees as a result of the impact. He is helped up by his seconds and, in a visibly angry manner, he gives the following instruction: “Order: give no quarter and take no prisoners.”
The Ivory Web finally receives three major hits and begins to sink. The frigate tips towards the larger ship with the three masts of the former hitting the deck of the latter. The commander gives order to set it free, turning to his second and saying: “My youth, I will not sink with that murderous villain!”The sailors cut the ship loose and it moves away from the British ship as it begins its stern first descent. The remaining pirates throw themselves into the water, leaving Black Jack Lee the only one to remain on the frigate. As he climbs up towards the prow, the commander asks the rhetoric question: “How could a man with the learning, the record and the courage of Jack Lee become so monstrous, a renegade?”
As The Ivory Web flips to vertical position, Black Jack Lee, who is holding on to the bowsprit, declares: “In life or death, no one shall have what is Black Jack Lee’s.” The commander throws an angry gaze at him while the color of his hair and that of his eyebrows turn from grey to white.
The person and the life story of the pirate Black Jack Lee (born John Milton Lee), a former aristocrat officer and “once a rising star in the British navy” who was dismissed because of his cruelty and who bought the navy’s ship which he commanded, The Ivory Web, becoming a pirate afterwards, is fictional, although there were some historical personalities who had a similar path of life. One of the best examples is Englishman Francis Verney /1584-1615/ who was born to a noble family (both his half-brother, Edmund /1590 or 1596-1642/ and Edmund’s namesake son /1616-1649/ fought in the English civil war, the former was killed in the battle of Edgehill, while Edmund the younger died in the line of duty as commander of the infantrymen of the defending force at the siege of Drogheda, during the conquest of Ireland by Lord Protector Oliver Cromwell /1599-1658/) he left England, after losing a lawsuit against his father’s widow regarding his inheritance of the family fortune, became an adventurer, a mercenary and a corsair of the Barbary Coast.
“Nelson English Admiral”
A reproduction of Lemuel Francis Abott's oil painting from 1797 from the following Hungarian book:
Mangold L., Horváth C. and Ballagi A. (eds.): A legújabb kor. Napóleon kora. Tolnai világtörténelme. [The most recent age. The age of Napoleon. The world history of Tolnai] vol. 15., Budapest, 1929. 90.
Jack Lee mentions the given name of the superior officer commanding the British ship: Horatio, who is wearing a black eye-patch and has only one arm. Taking this description into account and adding to it that Lee ‒ according to one of the episode’s characters ‒ “died 200 years ago” (which indicates that the above-described fictional event took place sometime in the late 1790s), we can assert that this character is none other than Lord Horatio Nelson /1758-1805/, 1st Viscount Nelson, knight of the Order of the Bath, Rear-Admiral of the British Royal Navy. He is probably best known as the victor of the Battle of the Nile (1-3 August 1798) and the Battle of Trafalgar (21 October 1805) in which he defeated the naval forces of Napoleon Bonaparte /1769-1821/.
This version of Horatio Nelson shows two battle marks which correspond to the injuries he suffered during his service. He was blinded in his right eye after being wounded during the siege of Calvi (12 July 1794) where he fought as part of the British expeditionary force sent to help the Corsicans who rebelled against the Jacobin French government. Three years and 12 days later, he commanded a British squadron with the ordered to land at Santa Cruz de Tenerife, located on the island of Tenerife, part of the Canary Islands. During a nighttime fight, the British troops were met with fierce resistance and the young Rear-Admiral was shot in the arm and was seriously wounded. As a result, his right arm was amputated.
(Personally, I consider it ironical that Nelson, who won two major battles on sea against the French, respectively Franco-Spanish forces of Napoleon, was scared on the island where Napoleon was born and he suffered one of his worst defeats, not to mention being basically crippled during the military operation, on Spanish waters. Beside this, I would also mention the fact that there is a street in Santa Cruz de Tenerife named after him, Calle de Horacio Nelson.)
This cartoon version of Lord Nelson contains three factual errors: 1.) Nelson most probably never wore an eye-patch to conceal his blindness. This error is most probably derived from the 1941 biopic starring future Lord Laurence Olivier /1907-1989/ as the admiral, who wears an eye-patch during the movie, 2.) his eye-patch is on his left eye which is incorrect and 3.) the character appears to be in his mid-50s going on to 60. This is also wrong because Nelson (born in 1758) was only 47 years old at the time of his death. The naval battle takes place in the late 1790s, when he was around 40 or, at best, in his early 40s.
The way he wears the right sleeve of his uniform (tied up to the left side of his chest, as depicted in the above-inserted picture) is presented correctly. Nelson is depicted like this in a number of paintings made by several contemporary artists (William Beechey, Lemuel Francis Abbott, Guy Head).
Conclusion
In the pilot episode (“The Darkest Fathoms”) of the series The Real Adventures of Jonny Quest, one can see a cartoon version of British Admiral Lord Horatio Nelson which, although contains three major errors (his eye-patch - which he, most probably, never wore - is on the wrong eye and he is about a decade and a half older than he should have been at the presumable time of the battle), is relatively believable.
DISCLAIMER: The pictures which are featured in the present blog post are all screenshots from the cartoon series. These were made with the aid of the print screen (PrtSc) feature of the laptop. I don’t own the above-mentioned cartoon series and no copyright infringement was intended by using the copies obtained with print screen feature.
