Horváth Csaba: Móra Ferenc, aki „két évtizeden keresztül a »másvilágon« töltötte az idejét”

Móra Ferenc /1879‒1934/
Kép forrása:
Literatura. 2. évf., 11. sz., 1927. nov.

Móra Ferencet a magyar nyilvánosság elsősorban szépíróként, ezen belül is talán a Kincskereső kisködmön című önéletrajzi ihletettségű ‒ és az iskolai évek kötelező házi olvasmányai közé tartozó ‒ regény szerzőjeként ismeri. Talán nem kellően közismert az a tény, hogy Móra Ferenc több más szerepkörben is tevékenykedett.

Móra, aki a budapesti tudományegyetemen földrajz-természetrajz szakon szerezett tanári diplomát, 1904-ben lett a szegedi városi könyvtár és múzeum (ma Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár, illetve Móra Ferenc Múzeum) segédkönyvtárosa. Utóbb átképeztette magát régésszé, és több ásatáson is részt vett, amelyek közül néhányról ő számolt be: Szeged-Ötömös (saját beszámoló, Archeológiai Értesítő, 1. sz., 1906.; Tömörkényi István: Cháron obolusai az Alföldön. Numizmatikai Közlöny. 4. sz., 1911.), Szeged-Alsótanya (saját beszámoló, Archeológiai Értesítő, 5. sz., 1906.), Bilisics (saját beszámoló, Archeológiai Értesítő, 5. sz., 1908.), Ada (ma Szerbiában), Algyő, Csóka (ma Szerbiában) (Tömörkényi István: Adatok az Alföld régészeti térképéhez. Múzeumi és Könyvtári Értesítő. 4. sz., 1913.), Pitvaros (Négyezer éves aranyleletet hoztak napvilágra Móra Ferenc pitvarosi ásatásai. Magyar Hírlap. 203. sz., 1926.), Kiszombor (Kincses avarok kifosztott temetőjét találta meg Móra Ferenc a szegedi határban. Magyar Hírlap. 267. sz., 1930.).

Kép forrása:
Turi Béla. Móra Ferenc. Literatura. 2. évf., 11. sz., 1927. nov. 370.

Emellett Móra alapozta meg a frissen megalapított néprajzi gyűjteményt: tizenhat hónap leforgása alatt 839 tárgyat gyűjtött. Ezen tárgyak elsősorban szülőhelyéről, Kiskunfélegyházáról származtak, köztük volt édesanyja, Juhász Anna hozományos ládája, és szűcsmester édesapja, Móra Márton munkafelszerelése is.

1917-ben lett az intézmény igazgatója, korábbi főnöke, Tömörkényi István igazgató utódjaként. Ezen tevékenyéségéről képet az alábbi két újságcikk alapján alkothatunk:

Heller dr.: A Magyar Fogorvosok Egyesülete 1929. évi tudományos naggyűlése Budapesten június 28 és 29-én és Szegeden július 6 és 7-én. Fogorvosi szemle. 22. évf., 9. sz., 1929. 746.

Magyar László: A szegedi határban megtalálták a honfoglaló magyarok első temetőjét. Magyar Nemzet. 1. évf., 92. sz., 1938. dec. 11. 15.

Többször is tartott előadást a szakmabeliek számára, így 1929-ben a szőregi régészeti feltárásokról tartott vetített fényképekkel gazdagított előadást Budapesten (Móra Ferenc beszámolója. Műgyűjtők. 4. sz., 1929.), három évvel később a Magyar Népajzi Társaság éves közgyűlésén hallották őt, amint a Szeged környékén végzett ásatásokat ismertette (Móra Ferenc előadása a szegedvidéki népvándorláskori temetőkben végzett ásatásokról. Magyar Hírlap. 93. sz., 1932.).

1932-ben a Kolozsvárról Szegedre költözött Ferenc József Tudományegyetem díszdoktorrá avatta. Erről az egyik korabeli újság így számolt be:

Kis Újság. 45. évf., 228. sz., 1932. okt. 11. 4.

Babay József, a budapesti Új Idők főmunkatársa ‒ aki, Móra Ferenchez hasonlóan, szegényparaszti sorban levő családban látta meg a napvilágot, és onnan küzdötte fel magát budapesti újság-, színmű- és forgatókönyvíróvá ‒ így ír az ő régészi tevékenységéről az említett újságban jegyzett nekrológjában:

Babay József: Móra Ferenc. Új Idők. 40. évf., 8. sz., 1934. febr. 18. 257.

A szegedi múzeum 1950 óta az ő nevét viseli.

Források
A. Sajtó:

-Móra Ferencz: Ásatás a szeged-ötömösi Anjou-kori temetőben. Archeológiai Értesítő. 26. évf., 1. sz., 1906. 18‒27.

-Móra Ferencz ásatásáról a Fekete-szélen (Szeged-Alsótanya). Archeológiai Értesítő. 26. évf., 5. sz., 1906. 439‒441.

-Móra Ferencz: Szegedvidéki leletekről. Archeológiai Értesítő. 28. évf., 5. sz., 1908. 361‒371.

-Tömörkényi István: Cháron obolusai az Alföldön. Numizmatikai Közlöny. 10. évf., 4. sz., 1911. 147‒148.

-Tömörkényi István: Adatok az Alföld régészeti térképéhez. Múzeumi és Könyvtári Értesítő. 7. évf., 4. sz., 1913. 240‒248.

-Négyezer éves aranyleletet hoztak napvilágra Móra Ferenc pitvarosi ásatásai. Magyar Hírlap. 36. évf., 203. sz., 1926. szept. 28. 3.

-Turi Béla. Móra Ferenc. Literatura. 2. évf., 11. sz., 1927. nov. 370‒371.

-Heller dr.: A Magyar Fogorvosok Egyesülete 1929. évi tudományos naggyűlése Budapesten június 28 és 29-én és Szegeden július 6 és 7-én. Fogorvosi szemle. 22. évf., 9. sz., 1929. 743‒747.

-Móra Ferenc beszámolója. Műgyűjtők. 4. sz., 1929. ápr. 118.

-Kincses avarok kifosztott temetőjét találta meg Móra Ferenc a szegedi határban. Magyar Hírlap.  40. évf., 267. sz., 1930. nov. 23. 9.

-Móra Ferenc díszdoktor. Kis Újság. 45. évf., 228. sz., 1932. okt. 11. 4.

-Móra Ferenc előadása a szegedvidéki népvándorláskori temetőkben végzett ásatásokról. Magyar Hírlap. 42. évf., 93. sz., 1932. április 28. 3.

-Babay József: Móra Ferenc. Új Idők. 40. évf. 8. sz. 1934. febr. 18. 257‒258.
-Magyar László: A szegedi határban megtalálták a honfoglaló magyarok első temetőjét. Magyar Nemzet. 1. évf., 92. sz., 1938. dec. 11. 15.

B. Szakirodalom:

-Gaal György: Egyetem a Farkas utcában. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem előzményei, korszakai és vonzatai. Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság, Kolozsvár, 2001.
-Juhász Antal: Móra Ferenc a szegedi néprajzi gyűjtemény egyik meteremtője. Magyar Múzeumok. 5. évf., 1. sz., 1999. 19.

Horváth Csaba: A régi sajtó humora/ Umorul presei vechi/ The humor of the old press/ Der Humor der alten Presse (2)

Magyarország. 19. évf., 32. sz., 1982. augusztus 8. 17.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung (nyugat-)német napilaptól átvett karikatúra. Rajzolta Ivan Steiger.

A Magyarország című sajtótermék politikai és társadalmi témákat közlő magyarországi hetilap volt 1964 és 1998 között.

Traducere:
Deasupra desenului: „Dacă placa nu este, nu este nici rezulatul negativ.”
Sub desen: „... cel puțin nimeni nu o vede.”
Preluat din cotidianul (vest) german Frankfurter Allgemeine Zeitung. Desenat de Ivan Steiger.
Magyarország. an 19, nr. 32, 8 august 1982. 17.

Magyarország (Ungaria) a fost un ziar săptămânal politico-social din Ungaria, care a existat între 1964 și 1998.

Translation:
Above the drawing: “If there is no panel, neither is the negative result.”
Under the drawing: “... at least nobody sees it.”

Borrowed from the (West)German daily newspaper Frankfurter Allgemeine Zeitung. Drawn by Ivan Steiger.

Magyarország. 19, no. 32. (8 August 1982) 17.

Magyarország (Hungary) was a social and political weekly newspaper in Hungary between 1964 and 1998.

Übersetzung:

Über den Zeichnung: „Falls es keine Platte gibt, gibt es auch keinen schlechten Ergebnis.”
Unter den Zeichnung: „... zumindest sieht es nimand”

Von der (west)deutschen Tageszeitung Frankfurter Allgemeine Zeitung. Gezeichnet von Ivan Steiger.

Von: Magyarország. 19, Nr. 32. 8-ten August 1982. 17.

Magyarország (Ungarn) war eine Wochenzeitung in Ungarn, die sich mit politischen und sozialen Themen beschäftigte, und zwischen 1964 und 1998 existierte.

Horváth Csaba: 15. 07. 1815. 07. 15.

Napóleon Bonaparte /1769‒1821/ francia császár.
Napoléon Bonaparte /1769-1821/ French emperor.
Napoléon Bonaparte /1769-1821/ împărat francez.
Napoléon Bonaparte /1769-1821/ französischer Kaiser.
Kép forrása/Photo's source/Sursa fotografiei/Quelle der Photo:
conf. univ. dr. Hahner Péter egyetemi docens

(HU) 1815. július 15-én a nyugat-franciaországi Rochefort kikötőjében horgonyzó HMS Bellerophon, brit hadihajó fedélzetére egy különös „látogató” lépett: Napóleon Bonaparte, volt francia császár, aki a hajó kapitányának, Frederick Maitland-nek adta meg magát. Az eseményt tárgyalások előzték meg, a volt császárt pedig szárnysegédje, Henri-Gatien Bertrand francia tábornok kísérte fel.

(EN) On 15 July, 1815, a peculiar “visitor” appeared onboard the British war ship HMS Bellerophon, which was located at the port of Rochefort, in western France: the former French emperor, Napoléon Bonaparte, who surrendered to captain Frederick Maitland. The event was preceded by negotiations and the former emperor was escorted by this aide-de-camp, French general Henri-Gatien Bertrand.

William Quiller Orchardson: Napoleon on Board the Bellerophon
Kép forrása/Photo's source/Sursa fotografiei/Quelle der Photo:
https://cutt.ly/Tu80Lwd

(RO) Pe 15 iulie 1815, la bordul vasului britanic HMS Bellerophon, care la momentul dat a fost ancorat în portul orașului Rochefort din vestul Franței, a apărut un „vizitator” curios: fostul împărat francez Napoléon Bonaparte, care s-a predat căpitanului Frederick Maitland. Evenimentul a fost precedat de negocieri, iar fostul împărat a fost escortat de aghiotantul acestuia, generalul francez Henri-Gatien Bertrand.

(DE) Am 15-ten Juli 1815, im Hafen der westfranzösischen Stadt Rochefort, tauchte am Bord des britischen Kriegsschiffes HMS Bellerophon ein „eigentumlicher” Besucher auf: ehemaliger französischer Kaiser Napoléon Bonaparte gab sich auf den Kapitän des Schiffes, Frederick Maitland. Das Ereigniss war von Verhandlungen vorangegangen, der ehemalige Kaiser war von seinem Flügelajdutant, französischen General Herni-Gatien Bertrand begleitet.

Horváth Csaba: Gaal György irodalmi munkássága 1968‒2018.

A borító/Coperta/The cover page/Das Deckblatt

Horváth Csaba: Gaal György irodalmi munkássága 1968‒2018. Magyar Unitárius Egyház, Kolozsvár, 2019. 100 p. (Keresztény Magvető füzetei. 51. sz., ISSN 1222-8370)

A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet tiszteletbeli professzora. dr. Gaal György kiváló irodalom- és helytörténész 2018-ban ünnepelte sületésének hetvenedik, irodalmi munkásságának pedig ötvenedik évfordulóját. A Keresztény Magvető Füzetei 51. számával kívánunk a Tanár ÚRnak, az 1971-ben újraindult Keresztény Magvető máig leghűségesebb munkatársának hosszú, egészségben és könyvekben gazdag életet!

Abstract

György Gaal este istoric literar, fost profesor al Institutului Protestant Teologic din Cluj-Napoca, precum și unul dintre cei mai instruiți cercetători ai istoriei Clujului, care în 2018 aniversează 70 de ani de viață și 50 de ani de activitatea științifică. Cu acest prilej a apărut caietul de față, care conține bibliografia lui György Gaal. Bibliografia are ca scop prezentarea activității științifice de jumătate de veac al lui Gaal.

Summary

György Gaal is a historian of literature, former professor of the Protestant Theological Institute of Kolozsvár/Cluj-Napoca and also one of the most skilled researchers of the city’s history, who in 2018 celebrates his 70th birthday and 50 years of scientific activity. The present booklet, which contains György Gaal’s bibliography, was published for this occasion. The bibliography aims to illustrate Gaal’s 50 years of scientific activity. 

Zusammenfassung

György Gaal ist ein Literaturwissenschaftler, ehemaliger Professor des Protestantisch-theologischen Instituts in Klausenburg/Kolozsvár/Cluj-Napoca und auch einer der begabtesten Forscher der Stadtgeschichte, der 2018 seinen 70. Geburtstag und das 50-jährige Jubiläum seiner wissenschaftlichen Tätigkeit feiert. Die vorliegende Broschüre, die György Gaals Bibliographie enthält, wurde zu diesem Anlass veröffentlicht. Die Bibliographie soll Gaals 50-jährige wissenschaftliche Tätigkeit verdeutlichen.

Külön köszönet/ Mulțumiri speciale lui/ Special thanks to/ Ein riesiges Dankeschön an: Gaal György, Kovács Sándor, Jakab Albert Zsolt, Fehér Andrea, Eszenyei Katalin, Borsos Kinga, Kovács-Ungvári Rebeka, Felix Ostrovschi, Tibori Szabó Zoltán, T. Szabó Csaba, Újvári Mária, redacția ziarului/ the editorial board of the periodical/ die Chefredaktion der Zeitschrift Helikon szerkesztősége.

Horváth Csaba: 22. 06. 1815. 06. 22.

Napóleon Bonaparte /1769‒1821/ francia császár.
Napoléon Bonaparte /1769-1821/ French emperor.
Napoléon Bonaparte /1769-1821/ împărat francez.
Napoléon Bonaparte /1769-1821/ französischer Kaiser.
Kép forrása/Photo's source/Sursa fotografiei/Quelle der Photo:
conf. univ. dr. Hahner Péter egyetemi docens

(HU) 1815. június 22-én ‒ négy nappal a Waterloo-nál elszenvedett vereség után ‒ került sor I. Napóleon francia császár második és egyben utolsó lemondására. Ezzel lezárult az ún. „száznapos uralom”  (les Cent-Jour). Négy éves fia, II. Napóleon javára mondott le. Új kormányt az addigi rendőrminiszter, Joseph Fouché alakított.

(EN) On 22 June 1815, four days after the defeat at Waterloo, French emperor Napoleon I abdicated for the second and last time. This marked the end of the so-called “Hundred Days” (les Cent-Jour). He abdicated in favor of his 4-year-old son, Napoleon II. Joseph Fouché, who until then was Minister of Police, formed a new government.

Joseph Fouché /1759‒1820/ Otrantó hercege, Fouché grófja, rendőrminiszter, majd miniszterlenök.
Joseph Fouché /1759-1820/ duke of Otranto, count of Fouché, Minister of Police, Prime Minister.
Joseph Fouché /1759-1820/ duce de Otranto, conte de Fouché, ministru de poliție, prim-ministru.
Joseph Fouché /1759-1820/ Herzog von Otranto, Graf von Fouché, Polizeiminister, Ministerpräsident
Kép forrása/Photo's source/Sursa fotografiei/Quelle der Photo:
Goerl Istváns: Különös emberek. Az otrantói herceg. Stefan Zweig új könyve a legfantasztikusabb politikai kalandorról.
Új Idők. 35. (1929) 42. 467.

(RO) Pe 22 iunie 1815, la patru zile după înfrângerea de la Waterloo, a avut loc a doua și ultima abdicare a împăratului francez Napoleon I. Acest fapt a însemnat sfârșitul al așa-numitei domnii a „celor o sută de zile” (les Cent-Jour). Acesta a renunțat la tron în favoarea fiului său, în vârstă de patru ani, Napoleon II. Noul guvern a fost format de Joseph Fouché, care până în acel moment a fost ministrul de poliție.

(DE) Am 22-sten Juni 1815, vier Tagen nach die Niederlage bei Waterloo, fand die zweite und letzte Abdankung des französischen Kaisers Napoleon I statt. Das war die Ende der sogennanten „Herrschaft der Hundert Tagen” (les Cent-Jour). Er verzichtete auf den Thron zugunsten von seinem 4-jährigen Sohn, Napoleon II. Joseph Fouché, der Polizeiminister, hat eine neue Regierung gebildet.

II. Napóleon /1811‒1832/ címzetes francia császár, Róma királya, Reichstadt hercege, „a Sasfiók”.
Napoléon II /1811-1832/ titular French emperor, King of Rome, Duke of Reichstadt, “the Eaglet ”.
Napoléon al II-lea /1811-1832/ împărat titular francez, regele Romei, ducele de Reichstadt, „Puiul vulturului”.
Napoléon II /1811-1832/ titularischer französischer Kaiser, König von Rom, Herzog von Reichstadt, „der junge Adler”.
Kép forrása/Photo's source/Sursa fotografiei/Quelle der Photo:
Magyarország. 34. (1927) 92. 15.

Horváth Csaba: 16. 06. 1815. 06. 16.

(HU) 1815-ben két csata zajlott le ezen a napon: Arthur Wellesley, Wellington hercege vezette sereg vereséget mért Michel Ney marsall csapataira a Quatre Bras-i csatában.

A közelben, Ligny-nél ezzel párhuzamosan Napóleon császár legyőzte a poroszokat, akik Gebhard von Blücher parancsnoksága alatt harcoltak.

Napóleon ezzel egyelőre megakadályozta a két sereg egyesülését. A visszavonuló porosz sereg üldözésére a császár 30 ezer katonát küldött, Emmanuel de Grouchy marsall vezetése alatt.

Napóleon Bonaparte /1769‒1821/ francia császár.
Napoléon Bonaparte /1769-1821/ French emperor.
Napoléon Bonaparte /1769-1821/ împărat francez.
Napoléon Bonaparte /1769-1821/ Französischer Kaiser,
Kép forrása/Photo's source/Sursa fotografiei/Quelle der Photo:
conf. univ. dr. Hahner Péter egyetemi docens

(EN) In 1815, two battles took place on this day: Arthur Wellesley, the Duke of Wellington, defeated Marshal Michel Ney in the Battle of Quatre Bras.

Not far from there, Emperor Napoleon won the Battle of Ligny, defeating the Prussians led by Gebhard von Blücher.

With this, Napoléon, for the moment, prevented the two armies’ junction. The Emperor sent Marshal Emmanuel de Groucy with a 30,000-strong force to pursue the retreating Prussians.

Sir Arthur Wellesley /1769‒1852/, Wellington hercege, brit tábornagy, Anglia későbbi miniszterlenöke.
Sir Arthur Wellesley /1769-1852/, Duke of Wellington, British field marshall, future prime minister of England.
Sir Arthur Wellesley /1769-1852/, ducele de Wellington, feldmareșal birtanic, viitorul prim-ministru al Angliei.
Sir Arthur Wellesley /1769/1852/, Herzog von Wellington, britischer Feldmarschall, künftiger Ministerpräsident von England.
Kép forrása/Photo's source/Sursa fotografiei/Quelle der Photo:
Surányi Miklós: Aki legyőzte Napoleont. Új Idők. 42. (1935) 24. 879.

(RO) În 1815, în această zi au avut loc două bătălii: Ducele de Wellington, Arthur Wellesley a înfrânt trupele mareșalului Michel Ney în bătălia de la Quatre Bras.

În apropiere a avut loc și bătălia de la Ligny, în care împăratul Napoleon a învins forțele prusiace, conduse de generalul Gebhard von Blücher.

Napoléon a împiedicat, pentru moment, unirea celor două armate. Mareșalul Emmanuel de Grouchy, împreună cu 30 de mii soldați, a fost trimis de împărat să îi prigonească pe pruși.

Gebhard Leberecht von Blücher /1742‒1819/, Wahlstatt hercege, porosz tábornagy.
Gebhard Leberecht von Blücher /1742-1819/, prince of Wahlstatt, Prussian field marshall.
Gebhard Leberecht von Blücher /1742-1819/, prințul de Wahlstatt, feldmareșal prusac.
Gebhard Leberecht von Blücher /1742-1819/, Fürst von Wahlstatt, preuißscher Generalfeldmarschall.
Kép forrása/Photo's source/Sursa fotografiei/Quelle der Photo:
Anekdoten, Züge und Skizzen aus dem Leben des Königlich Preußischen Feldmarschalls Lebrecht von Blücher. Quedlinburg‒Leipzig, 1842.

(DE) Im Jahr 1815, an diesem Tag zwei Gefechen fanden statt: der Herzog von Wellington, Arthur Wellesley bringte die französichen Armee des Feldmarschalls Michel Ney bei eine Niederlage in der Schlacht bei Quatre Bras.

In der Nähe, Kaiser Napoleon siegte in der Schlacht bei Ligny gegen die Preußen des Generalfeldmarschalls Gebhard von Blücher.

Vorläufig, verhinderte Napoléon die Verbindung der zwei Armeen. Der Kaiser sendte Marschall Emmanuel de Grouchy und einen Heer, 30.000 Mann stark, um die Verfolgung der zurückweihenden Preußen.

Michel Ney /1769‒1815/, Elchingen hercege, Moszkva hercege, francia tábornagy.
Michel Ney /1769-1815/, Duke of Elchingen, Prince of the Moskva, French field marshall.
Michel Ney /1769-1815/, deucele de Elchingen, prințul Moscovei, feldmareșal francez.
Michel Ney /1769-1815/, Herzog von Elchingen, Fürst von der Moskva, französischer Feldmarschall.
Kép forrása/Photo's source/Sursa fotografiei/Quelle der Photo:
https://www.historyhit.com/facts-about-marshal-ney/

Horváth Csaba: 09. 06. 1815. 06. 09.

A bécsi kongresszus résztvevői.
The participants of the Congress of Vienna.
Participanții congresului din Viena.
Telihnemer des Wiener Kongresses.
Készített/Made by/Realizat de/Gemacht von: Jean-Baptiste Isabey.
Kép forrása/Photo's source/Sursa fotografiei/Quelle der Photo:
https://cutt.ly/ZyNo4Vs

(HU) 1815. június 9-én írták alá az európai nagyhatalmak képviselői a bécsi kongresszust lezáró okmányt.

A francia forradalom és az azt követő napóleoni korszak háborúi és hódításai alaposan felkavarták az addigi európai viszonyokat, a kongresszus pedig megpróbált új irányt mutatni a kontinensnek, azonban nem állította (nem is igazán állíthatta volna) vissza teljesen az 1789 előtti állapotokat.

Egyes államokat (pl. Svájcot, valamint a Toszkán Nagyhercegséget a Habsburg III. Ferdinánddal az élén) visszaállítottak, másokat (pl. a Német-római Birodalmat, Lengyelországot és a Velencei Köztársaságot) viszont nem. Továbbá létrejöttek új államlakulatok (pl. a Német Szövetség vagy a Lombard-velencei Királyság).

Az okmány, többek között, azt a szerződést is tartalmazta, mely elítélte a rabszolga-kereskedelmet.

A kongresszus az 1814-ben Elbára száműzött, és időközben Franciaországba visszatért Napóleont március 13-án a „világ általános ellenségének és felforgatójának” nyilvánította. Feleségét, Mária Lujza császárnét Párma és Piacenza hercegnőjének ismerték el (99. cikkely). Ez azt jelentette, hogy a korábban itt uralkodó pármai Bourbon herceg unokája és menye a Tirrén-tenger partján levő kis Lucca hercegséggel kell beérje.

Mária Lujza /1791‒1847/, Napóleon második felesége, Párma és Piacenza hercegnője.
Marie Louise /1791-1847/, Napoleon's second wife, Duchess of Parma and Piacenza.
Maria Luiza /1791-1847/, cea de-a doua soție a lui Napoleon, ducesa de Parma și Piacenza.
Marie-Louise /1791-1847/, die zweite Gattin Napoleons, Herzogin von Parma und Piacenza.
Kép forrása/Photo's source/Sursa fotografiei/Quelle der Photo:
https://cutt.ly/byNu6F4

(EN) On June 9, 1815 the representatives of the European powers signed the Final Act that ended the Congress of Vienna.

The wars and conquests, which occured during both the French Revolution and the Napoleonic era, had ravaged Europe and the Congress tried to give a new direction to the continent, but it did not (could not) re-establish the pre-1789 situation.

Some states (e.g. Switzerland, respectively the Grand Duchy of Toscana with Habsburg Ferdinand III as its ruler) were restored, other former states (like the Holy Roman Empire, Poland and the Republic of Venice) weren’t. The document also established new political entities (German Confederation and the Kingdom of Lombardy-Venetia)

The Final Act included, among others, the treaty that condemned the commerce with slaves.
On March 13, the Congress declared Napoleon, who was exiled to Elba in 1814 and, in the mean time, had returned to France, “as the general enemy and the disturber of the world”. His wife, Empress Marie Louise was acknowledged as ruling Princess of Parma and Piacenza (article 99). This meant that the grandson and daughter-in-law of the Bourbon-Parma prince who formerly ruled there, had to settle for the small Duchy of Lucca located on the shore of the Tyrhennian Sea.

Az Osztrák Császárság a bécsi kongresszus után.
Imperiul Austriac după Congresul de la Viena.
The Austrian Empire after the Congress of Vienna.
Das österriechische Reich nach dem Wiener Kongress.
Kép forrása/Photo's source/Sursa fotografiei/Quelle der Photo:
Závodszky Géza‒Hermann Róbert: Nemzet születik. Új képes történelem.
Magyar Könyvklub‒Helikon Kiadó, Budapest, 1997. 7.

(RO) Pe 9 iunie 1815 reprezentanții puterilor europene au semnat documentul, care a finalizat congresul de la Viena.

Războaiele și cuceririle, care au avut loc atât în timpul revoluției franceze, cât și în timpul epocii napoleoniene, au răvășit Europa, iar congresul a încercat să dea o nouă direcție continentului, însă n-a restaurat (n-ar fi putut restaura) rapoartele de dinainte de 1789.

Unele state (de ex. Elveția, respectiv Marele Ducat de Toscana, în frunte cu Ferdinand al III-lea din Casa de Habsburg-Lorena) au fost restaurate, în timp ce altele (ca Sfântul Imperiu Roman, Polonia și Republica Veneția) nu. Au mai fost înființate noi entități politice (ex. Confederația Germană și Regatul Lombardia-Veneția).

Documentul conținea, printre altele, și tratatul, care a condamnat comerțul cu sclavi.
Pe 13 martie, congresul l-a declarat pe Napoleon, care a fost exilat pe insula Elba în 1814 și, care între timp s-a întors în Franța, ca și „inamicul general și perturbatorul lumii”. Soția sa, împărăteasa Maria Luiza a fost recunoscută ca și prințesa de Parma și Piacenza (articolul 99). Din această cauză nepotul și nora prințului de Bourbon-Parma, care a domnit înainte în țara respectivă, a trebuit să se mulțumească cu micul ducat de Lucca, localizat pe litoralul Mării Tirene.

Az 1815-ben a „világ általános ellenségének és felforgatójának” kinyilvánított Napóleon.
Napoleon who was declared in 1815 “the general enemy and the disturber of the world”.
Portretul lui Napoleon, declarat în 1815 „inamicul general și peturbatorul lumii”.
Napoleon, der 1815 als „der generelle Feind und der Störer der Welt” erklärt war.
Kép forrása/Photo's source/Sursa fotografiei/Quelle der Photo:
conf. univ. dr. Hahner Péter egyetemi docens

(DE) Am 9-ten Juni 1815 unterschriebten die Vertreter der europäischen Mächte den Dokument, das den Wiener Kongress beendete.
Die Kriege und Eroberungen der französischen und napoleonischen Zeit verwüsteten Europa und der Kongress versuchte den Erdteil eine neue Richtung geben, aber es konnte die vor 1789 existierte Beziehungen nicht wiedererstellen.
Einge Staaten (z. B. die Schweiz, beziehungsweise das Großherzogtum Toskana mit dem Habsburger Ferdinand III als Herrscher) waren wiederherrgestellt, andere (Heiliges Römishes Reich, Polen und der Republik Venedig) waren wieder im ehemailgen Zustand nicht versetzt. Es gibt auch neue politische Einheiten (Deutscher Bund und Königreich Lombardo-Venetien).
Das Dokument enthaltete auch der Vertrag, der die Skalverei verurteilt.
Am 13-ten März war Napoleon, der 1814 nach Elba verbannt war und in Zwischenzeit nach Frankreich zurückgekehert wurde, als „der generelle Feind und der Störer der Welt” erklärt. Seine Frau, Marie-Louise von Österreich war als Herzogin von Parma un Piacenza erkannt (Art. 99). Das bedeutet, dass der Enklel und die Schwiegertochter des letzten Bourbon Herzoges von Parma, der dort geherrscht hatte, mussten sich mit dem kleinen Herzogtum Lucca zufriedengeben, das auf die Küste des Tyrrhenischen Meeres liegte.