Horváth Csaba: Kolozsmonostori papírmalom/Moara de hârtie din Cluj-Mănăștur

14. XII. 2019. XII. 14.

14. XII. 2019. XII. 14.

Műemlék kódja/Codul monumentului: CJ-II-m-B-07293

Cím/Adresă: Str. Calvaria nr. 32 sz.

14. XII. 2019. XII. 14.

A malomról 1741-ből van az első adat, bár valószínűleg már három évtizeddel korábban is létezett. Vízjele már a XVIII. század utolsó harmadából ismert, 1797-ben építették újjá. Tévesen a Heltai Gáspár-féle malommal, valamint az egykor mellette álló, ún. „réti” lisztelő malommal is azonosították. Eleinte a jezsuita rendhez tartozott, utóbb több bérlőjét (Manvilovits Emánuel, Bogdánffy Gábor, Dietrich Sámuel) is ismerjük.

Primele informații legate de moară provin din anul 1741, însă aceasta s-ar putea să fi existat deja cu cel puțin trei decenii înainte de data menționată. Filigranul morii provine din ultima treime a secolului al XVIII-lea, moara a fost reclădită în 1797. A fost confundată atât cu moara lui Gáspár Heltai, cât și cu așa-numita moară de făină „din luncă”, aflată odinioară în vecinătatea acesteia. Inițial a ținut de ordinul jezuit, însă cunoaștem și numele arendașilor ulteriori (Emánuel Manvilovits, Gábor Bogdánffy, Sámuel Dietrich).

14. XII. 2019. XII. 14.

14. XII. 2019. XII. 14.

14. XII. 2019. XII. 14.

Források/Surse:

Asztalos Lajos: Papírmalom. In: Idem.: Kolozsvár ‒ közelről. II. köt. Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2017. 186‒187.

Lista monumentelor istorice 2015. Județul Cluj. 994. [http://patrimoniu.gov.ro/images/lmi-2015/LMI-CJ.pdf]

Horváth Csaba: Bécsi kapcsolatok/ Conexiuni vieneze/ Viennese conections/ Wiener Verbindungen (2)

26. XI. 2019. XI. 26.

pákei Pákei Lajos
Lajos Pákei de/von/of Páke
(1853–1921)

(HU) A felújítás alatt levő bécsi Parlament épülete, mely 1874 és 1883 között épült Theophil Hansen (1813–1891) dán származású építész tervei alapján. A munkálatokban ott találunk egy Bécsben tanuló kolozsvári fiatal Hansen-növendéket, Pákei Lajost (1853–1921). Ő lesz a későbbiekben Kolozsvár főépítésze, aki olyan épületeket tervezett meg, mint pl. a sétatéri Kioszt, a Kaszinót, a műszaki egyetem Malom utcai épületeit, valamint a New York (később Continental) szállodát és az Unitárius Kollégium épületét.

Az általa tervezett Majális utcai egykori családi villájába (ma a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Pszichológiai Karához tartozik) több olyan reneszánsz ajtó- és ablakkeretet építtetett be, amelyek időközben lebontott kolozsvári házakból kerültek elő.

(RO) Clădirea parlamentului vienez, aflată în curs de restaurare. Construită între 1874 și 1883, după planurile arhitectului Theophil Hansen (1813-1891), originar din Danemarca. La construcția acestei clădiri îl găsim pe tânărul clujean Lajos Pákei (1853-1921), studentul lui Hansen. Mai târziu, el a deveni arhitectul-șef al orașului Cluj, care a proiectat clădirea Chiosului din Parcul Central, Casinoul, clădirile Universității Tehnice de pe strada George Barițiu, precum și Hotelul New York (mai târziu Continental), respectiv clădirea Colegiului Unitarian.

În vila familiei din strada Republicii, proiectat tot de către el, (în prezent aparține de Facultatea de Psihologie din cadrul Universității Babeș-Bolyai) au fost zidite mai multe rame de uși și de ferestre din perioada renașterii, care proveneau din clădiri clujene demolate între timp.

(EN) The building of the Austrian Parliament, currently under renovation. It was built between 1874 and 1883, according to the plans of Danish-born Theophil Hansen (1813–1891). Among those involved in its construction, we find a young man from Kolozsvár/Cluj/Klausenburg, Lajos Pákei (1853–1921), one of Hansen's students. Later, he would go on to become the chief architect of Kolozsvár/Cluj/Klausenburg, who planned the Chios in the Central Park, the Casino, the buildings of the Technical University located on the Malom (Hung. mill, now George Barițiu) Street, as well as the New York (later Continental) Hotel and the building of the Unitarian College.

His former villa, located on the Majális (now Republicii) Street, which was also planned by him, has Renaissance door-frames and window-frames built in. These were salvaged from demolished buildings of the city. The building currently belongs to the Faculty of Psychology of Babeș-Bolyai University.

(DE) Die Wiener Parlamenstgebäude, die jetzt restauriert ist. Es wurd zwischen 1874 und 1883, nach den Pläne von Theophil Hansen (1813-1891), Architekt dänischer Herkunft. Am dem Bauarbeiten nahm ein junger Klausenburger und ein Student von Hansen, Lajos Pákei (1853-1921) teil. Später wurde er Hauptarchitekt seiner Geburtsstadt und nach seine Entwürfe wurde die Gebäude der Chios (Zentralpark), des Kasinos, der Techinischen Universität am Malom-Straße (ung. Mühle-Straße, heute George Barițiu-Straße), als auch des Hotels New York (spät. Continental) und die Gebäude der unitarischen Hochschule gebaut.

Seine ehemalige und von ihm gelannte Villa am Majális (heute Republicii)-Straße, die jetzt zur Fakultät der Psychlogie der Universität Babeș-Bolyai gehört, nimmt Tür- und Fensterzargen von der Zeit der Renaissance auf. Diese waren von zerstörte klausenburger Gebäude gerettet.

Források/Surse/Sources/Quellen:

-Gaal, György: Kolozsvár. Millenniumi kalauz. Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2001.

-Idem: Pákei Lajos. In: Idem: Születtek Kolozsvárt. Tizennyolc pályakép nagyjainkról, a város hétszáz esztendős történetébe foglalva, közel háromszáz illusztrációval és számos színes műmelléklettel. Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2016. 183–203.
-Idem: Kolozsvár műépítésze: Pákei Lajos. In: Idem.: Kolozsvár vonzásában. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2005. 242–248.

Horváth Csaba: Bécsi kapcsolatok/ Conexiuni vieneze/ Viennese conections/ Wiener Verbindungen (1)

28. XI. 2019. XI. 28.

(HU) Karl Philipp zu Schwarzenberg herceg, tábornagy (Bécs 1771. ápr. 15.–Lipcse 1820. okt. 15.) bécsi lovasszobra. Schwarzenberg volt úgy az 1812-es oroszországi hadjáratban résztvevő (és I. Napóleon francia császár mellett harcoló), mint az 1813-as a lipcsei népek csatájában (Napóleon ellen harcoló) Habsburg-haderő főparancsnoka. Ezenkívül az Osztrák Császárság párizsi nagykövete is volt.

Három fiának egyike, Karl Philip Borromaeus zu Schwarzenberg (Bécs 1802. jan. 21.–Uo. 1858. jún. 25.) táborszernagy Erdély katonai kormányzója volt 1851 és 1858 között, Nagyszeben székhellyel.

Az Ernst Hähnel szobrász (1811–1891) által megalkotott lovasszobrot 1867-ben avatták fel. Egy komoly szépséghibája van: ha egy lovasszobor lovának egyik mellső lába a levegőben van, azt jelenti, hogy az ábrázolt személy a csatában szerzett sebesülésbe/betegségbe halt bele. Schwarzenberg 1820-ban hunyt el, egy agyvérzést követően, és nem harcban szerzett sérülés miatt.

(RO) Statuia ecvestră a prințului Karl Philipp zu Schwarzenberg (Viena 15 aprilie 1771-Leipzig 15 octombrie 1820). Schwarzenberg a fost atât comandantul armatei habsburgice, care a participat (de partea împăratului Napoleon I al Franței) în campania din Rusia din 1812, cât și a celei care a luptat (împotriva lui Napoleon) în bătălia popoarelor de la Leipzig din 1813. Totodată a fost și ambasadorul Imperiului Austriac la Paris.

Unul dintre cei trei fii de-ai lui, generalul de intendență Karl Philip Borromaeus zu Schwarzenberg (Viena 21 ianuarie 1802-tot acolo 25 iunie 1858) a fost guvernatorul militar al Transilvaniei între 1851 și 1858, cu reședința la Sibiu.

Statuia lui, realizată de sculptorul Ernst Hähnel szobrász (1811–1891), a fost inaugurată în 1867. Aceasta însă are o eroare majoră: în cazul în care calul dintr-o statuie ecvestră are unul dintre picioarele de față ridicat deasupra solului, înseamnă că personalitate care o călărește a murit în urma rănii suferite/bolii contractate în bătălie. Schwarzenberg s-a stins din viață în 1820, în urma unui atac cerebral, și nu din cauza rănilor primite în luptă.

(EN) The equestrian statue of field marshal Charles Philipp, Prince of Schwarzenberg (Vienna, April 15, 1771-Leipzig October 15, 1820) in Vienna. Schwarzenberg was the commander of the Habsburg army that participated (alongside emperor Napoleon I of France) in the Russian campaign of 1812, as well as the Habsburg forces that fought (against Napoleon) in the Battle of Nations at Leipzig in the following year. Besides, he was the ambassador of the Austrian Empire in Paris.

One of his three sons, Feldzeugmeister Karl Philip Borromaeus zu Schwarzenberg (Vienna, January 21, 1802-same place, June 25, 1858) was the military governor of Transylvania between 1851 and 1858, with headquarters at Nagyszeben/Sibiu/Hermannstadt.

The statue was made by sculptor Ernst Hähnel (1811-1891) and was unveiled in 1867. However, it contains a serious error: when the horse of an equestrian statue has one of its forefeet in the air, it means the rider died because of a wound/illness resulted from a battle. Schwarzenberg died in 1820, after a stroke and not because of a war injury.

(DE) Die Wiener Reiterstatue des Fürstes Karl Philipp zu Schwarzenberg (Wien, der 15-ten April 1771-Leipzig, der 15-ten Oktober 1820). Schwarzenberg war der Oberbefehlshaber der habsburgischen Armee, die an dem Feldzug von 1812 in Russland (an der Seite des Kaisers Napoleon I von Frankreich) teilgenommen hatte, und war auch der Kommandant der habsburgischen Truppen, die in der Völkersschlacht bei Leipzig (gegen Napoleon) gekämpft hatten.

Einer seiner drei Söhne, Feldzeugmeister Karl Philip Borromaeus zu Schwarzenberg (Wien, der 21-sten Januar 1802-ebenda 25-sten Juni 1858) war zwischen 1851 und 1858 Militär-Gouverneur von Siebenbürgen, mit Hermannstadt als Hauptquartier.

Die Statue wurde von Bildhauer Ernst Hähnel (1811-1891) hergestellt und war 1867 abgedeckt. Dennoch, hat es einen großen Fehler: falls das Pferd einer Reiterstatue einen Vorderfuß in der Luft hat, bedeutet es dass, der Reiter wurde von einer Feldverletzung/-krankheit gestorben. Schwarzenberg wurde 1820, nach einem Schlaganfall gestorben und nicht von einer Kampfsverletzung.

Horváth Csaba: „Fárasztó” történelem/ Istorie „obositoare”/ “Wearing” history/ „Strapaziöse” Geschichte (1)

Same. Malte Mueller/Getty Images/fStop

(HU) II. Henrik (1519‒1559, ur. 1547‒1559) francia király I. Ferenc fia (1494‒1547, ur. 1515‒1547), XII. Lajos (1462‒1515, ur. 1498‒1515) másodfokú unokatestvére, Lorenzo de’ Medici (1492‒1519, Firenze uralkodója 1516‒1519) veje, II. Ferenc (1544‒1560, ur. 1559‒1560), IX. Károly (1550‒1574, ur. 1560‒1574) és III. Henrik (1551‒1589, ur. 1574‒1589) édesapja.

(RO) Regele Henric al II-lea al Franței (1519‒1559, dom. 1547‒1559) a fost fiul lui Francisc I (1494‒1547, dom. 1515‒1547), vărul de gradul II al lui Ludovic al XII-lea (1462‒1515, dom. 1498‒1515), ginerele lui Lorenzo de’ Medici (1492‒1519, domnitorul Florenței 1516‒1519), tatăl lui Francisc al II-lea (1544‒1560, dom. 1559‒1560), al lui Carol al IX-lea (1550‒1574, dom. 1560‒1574) și al lui Henric al III-lea (1551‒1589, dom. 1574‒1589).

(EN) King Henry II of France (1519‒1559, r. 1547‒1559) was the son of Francis I (1494‒1547, r. 1515‒1547), first cousin twice removed of Louis XII (1462‒1515, r. 1498‒1515), son-in-law of Lorenzo de’ Medici (1492‒1519, Lord of Florence 1516‒1519), the father of Francis III (1544‒1560, r. 1558‒1560), of Charles IX (1550‒1574, r. 1560‒1574) and of Henry III (1551‒1589, r. 1574‒1589).

(DE) König Heinrich II. (1519‒1559, reg. 1547‒1559) war Sohn von Franz I. (1494‒1547, h. 1515‒1547), Cousin zweiten Grades von Ludwig XII. (1462‒1515, h. 1498‒1515), Schwiegeshon von Lorenzo de’ Medici (1492‒1519, Herrscher von Florenz 1516‒1519), Vater von Franz II. (1544‒1560, h. 1559‒1560), von Karl XII, (1550‒1574, h. 1560‒1574) und von Henrik III. (1551‒1589,  h. 1574‒1589).

Horváth Csaba: In memoriam Ormai Norbert

Forrás/Sursă/Source/Quelle:
https://en.wikipedia.org/wiki/Norbert_Ormay

Ormai ‒ ered. Auffenberg ‒ Norbert (1813‒1849. augusztus 22.)

A csehországi Dorbzan-ban látta meg a napvilágot, egy katonadinasztia sarjaként.

Olmütz-ben (ma Olomouc, Csehország) tanult, 1831-től a 31. (Splényi) sorgyalogezredben szolgált. Ezen alakulat hadnagya volt amikor 1847-ben ‒ egy összeesküvésben való részvétel miatt ‒ 14 év várfogságra ítélték. 1848 májusában szabadult a munkácsi várból.

Csatlakozott a forradalomhoz, egy galíciai lengyel nemes, Mieczysław Woroniecki (1825‒1849), volt dragonyoshadnagy által szervezett vadász szabadcsapat (a későbbi 38. honvédzászlóalj) századosaként részt vett a perlaszi szerb tábor elleni harcokban.

Az őrnaggyá előléptetett Ormai október 19-től Kossuth Lajos (1804‒1894), az Országos Honvédelmi Bizottmány (OHB) elnöke mellett működött, szárnysegédként. Az OHB volt Magyarországon a végrehajtó hatalom legfelsőbb fóruma 1848 októbere és 1849 áprilisa között.

Ilyen minőségben bízták meg egy vadászzászlóalj létrehozásával. Az ügy miatt Kossuth konfliktusba került a magyar szabadságharc egyik legjelentősebb tábornokával, Görgei Artúr (1818‒1916) vezérőrnaggyal, aki már rendelkezett egy hasonló, tiroli alakulattal, melynek parancsnoka Vitalis Söll (1825‒1849) őrnagy volt. Az 1849 januárjáig felállított két század Görgei hadseregéhez csatlakozott. Ezek az 1. számú honvéd vadászezred részét képezték.

Pest-Buda feladása (január 1‒5.) után Ormai Nagyváradra tett át központját.

Tavasszal hozta létre a 2. és 3. sz. vadászezredet, melyeket alakulatok Erdélyben korábban létrejött vadászcsapatokból szerveztek meg. Az ezredek alapját képező alakulatok közül voltak olyanok, amelyek korábban atrocitásokat követtek el, pl. 1849. márciusban 32 dánosi román és szász lakost gyanús körülmények között lelőttek. A 4. sz. ezredet csak részleges hozták létre.

Erdélyi tevékenysége alatt Kolozsváron volt a főhadiszállása, és itt, a Fakas utcai református templomban vette feleségül Rozsváry Vilmát, akitől következő évben egy fiúgyermeke született.

A Hódmezővásárhelyre áttelepülő Ormai augusztus 7-én egymásnak ellentmondó leveleket továbbított a hadügyminisztériumhoz, melyekben először betegszabadságot, majd a honvédségből való kilépését, illetve tisztek előléptetését kérte. 14-én, a bánsági Pankotán tartóztatták le, az ellene folyó hadbírósági eljárást 21‒22-én Aradon folytatták le. Halálra ítélték és 22-én kivégezték. Sírhelye ismertlen.

Norbert Ormai (orig. Auffenberg) (1813‒22 august 1849)

S-a născut la Dobrzan ca fiul unei familii de soldați.

A studiat la Olmütz (azi Olomouc, Cehia), din 1831 a servit în Regimentul de linie nr. 31 (Splényi). A fost locotenentul unității amintite când în 1847 a fost condamant la 14 ani de închisoare, în urma participării la o conspirație. A fost eliberat în mai 1848 din cetatea Munkács (azi Mukacevo, Ucraina).

S-a alăturat revoluției pașoptiste, participând la luptele împotriva taberei sărbești de la Perlas cu rangul de căpitan într-o unitate paramilitară de vânători (viitorul batalion de honvezi nr. 38), organizată de Mieczysław Woroniecki (1825‒1849), un nobil polonez originar din Galiția, fost locotenent de dragoni.

Din 19 octombrie Ormai (care între timp a devenit maior) a fost adjutantul (aghiotantul) președintelui Comitetului maghiar de apărare a țării (OHB), Lajos Kossuth (1804‒1894). OHB a fost cel mai înalt forum executiv în Ungaria între octombrie 1848 și aprilie 1849.

În această calitate, este însărcinat cu înființarea unui batalion de vânători. Din cauza acestei chestiuni Kossuth a intrat în conflict cu unul dintre cei mai importanți generali ai războiului de independență, generalul-maior Artúr Görgei (1818‒1916), care deja dispunea de o unitate similară, tiroleză, al cărei comandant era maiorul Vitalis Söll (1825‒1849). Cele două companii înființate până în ianuarie 1849 s-au alăturat armatei lui Görgei. Aceastea a făcut parte din regimentul de vânători honvezi nr. 1.

După evacuarea capitalei (1-5 ianuarie), Ormai și-a mutat centrul la Oradea.

În primăvară Ormai a organizat regimentele de vânători nr. 2 și 3, la baza cărora au stat unități de vânători transilvăneni înființate mai devreme. Printre aceste unități se aflau unele care au comis atrocități, de ex. cazul celor 32 de localnici români și sași din loalitate Daneș, executați în condiții dubioase. Regimentul de vânători nr. 4 a fost înființat numai parțial.

În timpul petrecut în Transilvania, Ormai a activat la Cluj, unde s-a căsătorit cu Vilma Rozsváry în Biserica reformat-calvină de pe Ulița Lupilor (azi Strada Mihail Kogălniceanu), cu care a avut un băiat.

Ormai, care între timp și-a mutat comandamentul în localitatea Hódmezővásárhely, a trimis la data de 7 august trei scrisori contradictorii ministerului de război, în care prima oară cerea concediu medical, a doua oară părăsirea armatei de honvezi, precum și promovarea în grad a unor ofițeri. A fost arestat pe 14 la Pâncota, procesul curții marțiale a avut loc între 21 și 22 la Arad. A fost condamnat la moarte și exectuat. Locația mormântului este necunoscută.

Norbert Ormai (orig. Auffenberg) (1813‒August 22, 1849)

He was born in Dobrzan, as the son of a so-called soldier dynasty.

He studied in Olmütz (now Olomouc, Czech Republic), from 1831 he served in the regular Regiment No. 31 (Splényi). In 1847, as lieutenant of this unit, Auffenberg was sentenced to 14 years in prison because of his involvement in a conspiracy. He was freed in May 1848 from Munkács castel (now Mukachevo, Ukraine).

After joining the revolution, he took part in the fights against the Serbian camp at Perlas, as captain of a paramilitary Jäger unit (the future Honvéd Batallion nr. 38), which was organized by Mieczysław Woroniecki (1825‒1849), a Polish nobleman from Galicia and a former Dragoon lieutenant.

For October 19, Ormai (who in the mean time was promoted to the rank of a major) became aide-de-camp of the president of the National Defence Committee (OHB), Lajos Kossuth (1804‒1894). The OHB was the highest executive forum in Hungary from October 1848 to April 1849.

As aide-de-camp, Ormai was in charge of the organization of a Jäger battalion. Because of this issue, Kossuth clashed with one of the most important generals of the war of independence, Major General Artúr Görgei, who already had a similar, Tyrolean unit, commanded by Major Vitalis Söll (1825‒1849). The two companies formed until January 1849 joined the army of Görgei. These were part of the Honvéd Jäger Regiment Nr. 1.

After the evacuation of the capital (1-5 January), Ormai relocated his center to Nagyvárad (present-day Oradea, Romania).

In spring, he organized the Jäger Regiments Nr 2 and 3, which were based on Transylvanian Jäger troops that had been formed previously. Among these units there also were some which had committed atrocities, like the case of 32 Romanian and Saxon residents of the village Dános/Daneș who were killed in March 1849, under suspicious circumstances. The Regiment Nr. 4 was only partly organized.

During his Transylvanian stay, Ormai had his HQ in Kolozsvár (present-day Cluj-Napoca, Romania), where he married Vilma Rozsváry in the so-called Calvinist Church on the Wolf Street, they had a son.

Ormai, who in the meantime relocated to Hódmezővásárhely, sent on August 7 three contradicting letters to the Ministry of War: in the first he requested for sick-leave, in the second he asked to leave the army and in the third he suggested the promotion of certain officers. He was arrested in Pankota (present-day Pâncota, Romania) on the 14th, his court martial trial took place between the 21st and 22nd in Arad (present-day Romania). He was sentenced to death, and executed on the 22nd. His grave is unknown.

Norbert Ormai (urspr. Auffenberg) (1813‒22 August 1849)

Er wurde in Dobrzan geboren, als Sohn einer Militärfamilie.

Er studierte in Olmütz (heute Olomouc, Tschechien), seit 1831 diente er in dem Regiment Nr. 31 (Splényi). Im Jahr 1847 (als Leutenant dieses Regiments) wurde nach 14 Jahre in Gefängnis verurteilt, weil er an einer Verschwörung teilgenommen hatte. Er wurde im Mai 1848 von Festung Munkács (heute Mukatschewo, Ukraine) befreit.

Nachdem er die Revolution eintrat, war er als Hauptman eines von Mieczysław Woroniecki (1825‒1849) polnischer Edelmann von Galizien und ehemaliger Dragoner Leutenant gegründeten Jäger-Freikorps (das künftige Honvéd Bataillon Nr. 38), Teilnehmer der Kämpfe gegen dem serbischen Militärlager von Perlas.

Von dem 19-ten Oktober, wurde Ormai Flügelajdutant des Präsidents des Landesverteidigungsausschusses (OHB), Lajos Kossuth (1804‒1894). Der OHB war das höchste Forum der Exekutive in Ungar von Oktober 1848 bis zum April 1849.

Als Flügeladjutant, hatte er die Verantwortung für die Organisierung eines Jäger-Batallions. Deshalb klierrte Kossuth mit einem der wichtigsten Generale der Unabhängigkeitskreig, General-Major Artúr Görgei (1818‒1916), der hatte schon einen solchen, Tyroler Truppenkörper mit Major Vitalis Söll (1825‒1849) als Kommandant. Die zwei Kompanien die bis zum Januar 1849 formiert waren, traten in den Heer Görgeis ein. Diese waren Teil des Honvéd Jäger Regiments Nr. 1.

Nach die Evakuierung der Hauptstadt (1‒5 Januar), wurde das Hauptquartier Ormais nach Grosswardein (heute Oradea, Rumänien) evakuirt.

Im Frühling, organisierte er die Jäger Regimenten Nr. 2 und 3, die hatten fürher gegründete Jäger Truppenkörper als Grundlage gehabt. Unter dieser Einheiten waren auch einzige die Greueltaten geführt hatten, wie zum Beispeil, die Tötung von 32 rumänischer und sächsischer Ortsansässige, die unter verdächtigen Umstände passiert hatte. Das Regiment Nr. 4 war nur teilweise organisiert.

Während seinem siebenbürgischen Aufenthalt, war das Hauptquartier von Ormai nach Klausenburg/Kolozsvár/Cluj-Napoca übersiedelt. Hier heiratete er Vilma Rozsályi in die Reformierte Kirche in der Wolfsgasse. Das Ehepaar hat einen Sohn.

Am 7-ten August sendete Ormai, der inzwischen nach Neumarkt an der Theiß/Hódmezővásárhely abrückte, drei wiedersprechende Briefe, in der er erstmal im Krankenstand gehen ersuchte, zweitmal den Heer verlassen wollte und drittens den Aufstieg gewissenen Officieren bittete. Ormai war in Pankota am 14-ten verhaftet. Seinen Kriegsgerichtsprozess fand zwischen 21-sten und 22-sten in Arad statt, er war nach Tod verurteilt und am 22-sten hingerichtet. Sein Grab ist unbekant.

Források

Süli Attila: Ormai Norbert, az első aradi vértanú. Line Design, 2016. (Aradi vértanúk)