Horváth Csaba: „Fárasztó” történelem/ Istorie „obositoare”/ “Wearing” history/ „Strapaziöse” Geschichte (1)

Same. Malte Mueller/Getty Images/fStop

(HU) II. Henrik (1519‒1559, ur. 1547‒1559) francia király I. Ferenc fia (1494‒1547, ur. 1515‒1547), XII. Lajos (1462‒1515, ur. 1498‒1515) másodfokú unokatestvére, Lorenzo de’ Medici (1492‒1519, Firenze uralkodója 1516‒1519) veje, II. Ferenc (1544‒1560, ur. 1559‒1560), IX. Károly (1550‒1574, ur. 1560‒1574) és III. Henrik (1551‒1589, ur. 1574‒1589) édesapja.

(RO) Regele Henric al II-lea al Franței (1519‒1559, dom. 1547‒1559) a fost fiul lui Francisc I (1494‒1547, dom. 1515‒1547), vărul de gradul II al lui Ludovic al XII-lea (1462‒1515, dom. 1498‒1515), ginerele lui Lorenzo de’ Medici (1492‒1519, domnitorul Florenței 1516‒1519), tatăl lui Francisc al II-lea (1544‒1560, dom. 1559‒1560), al lui Carol al IX-lea (1550‒1574, dom. 1560‒1574) și al lui Henric al III-lea (1551‒1589, dom. 1574‒1589).

(EN) King Henry II of France (1519‒1559, r. 1547‒1559) was the son of Francis I (1494‒1547, r. 1515‒1547), first cousin twice removed of Louis XII (1462‒1515, r. 1498‒1515), son-in-law of Lorenzo de’ Medici (1492‒1519, Lord of Florence 1516‒1519), the father of Francis III (1544‒1560, r. 1558‒1560), of Charles IX (1550‒1574, r. 1560‒1574) and of Henry III (1551‒1589, r. 1574‒1589).

(DE) König Heinrich II. (1519‒1559, reg. 1547‒1559) war Sohn von Franz I. (1494‒1547, h. 1515‒1547), Cousin zweiten Grades von Ludwig XII. (1462‒1515, h. 1498‒1515), Schwiegeshon von Lorenzo de’ Medici (1492‒1519, Herrscher von Florenz 1516‒1519), Vater von Franz II. (1544‒1560, h. 1559‒1560), von Karl XII, (1550‒1574, h. 1560‒1574) und von Henrik III. (1551‒1589,  h. 1574‒1589).

Horváth Csaba: In memoriam Ormai Norbert

Forrás/Sursă/Source/Quelle:
https://en.wikipedia.org/wiki/Norbert_Ormay

Ormai ‒ ered. Auffenberg ‒ Norbert (1813‒1849. augusztus 22.)

A csehországi Dorbzan-ban látta meg a napvilágot, egy katonadinasztia sarjaként.

Olmütz-ben (ma Olomouc, Csehország) tanult, 1831-től a 31. (Splényi) sorgyalogezredben szolgált. Ezen alakulat hadnagya volt amikor 1847-ben ‒ egy összeesküvésben való részvétel miatt ‒ 14 év várfogságra ítélték. 1848 májusában szabadult a munkácsi várból.

Csatlakozott a forradalomhoz, egy galíciai lengyel nemes, Mieczysław Woroniecki (1825‒1849), volt dragonyoshadnagy által szervezett vadász szabadcsapat (a későbbi 38. honvédzászlóalj) századosaként részt vett a perlaszi szerb tábor elleni harcokban.

Az őrnaggyá előléptetett Ormai október 19-től Kossuth Lajos (1804‒1894), az Országos Honvédelmi Bizottmány (OHB) elnöke mellett működött, szárnysegédként. Az OHB volt Magyarországon a végrehajtó hatalom legfelsőbb fóruma 1848 októbere és 1849 áprilisa között.

Ilyen minőségben bízták meg egy vadászzászlóalj létrehozásával. Az ügy miatt Kossuth konfliktusba került a magyar szabadságharc egyik legjelentősebb tábornokával, Görgei Artúr (1818‒1916) vezérőrnaggyal, aki már rendelkezett egy hasonló, tiroli alakulattal, melynek parancsnoka Vitalis Söll (1825‒1849) őrnagy volt. Az 1849 januárjáig felállított két század Görgei hadseregéhez csatlakozott. Ezek az 1. számú honvéd vadászezred részét képezték.

Pest-Buda feladása (január 1‒5.) után Ormai Nagyváradra tett át központját.

Tavasszal hozta létre a 2. és 3. sz. vadászezredet, melyeket alakulatok Erdélyben korábban létrejött vadászcsapatokból szerveztek meg. Az ezredek alapját képező alakulatok közül voltak olyanok, amelyek korábban atrocitásokat követtek el, pl. 1849. márciusban 32 dánosi román és szász lakost gyanús körülmények között lelőttek. A 4. sz. ezredet csak részleges hozták létre.

Erdélyi tevékenysége alatt Kolozsváron volt a főhadiszállása, és itt, a Fakas utcai református templomban vette feleségül Rozsváry Vilmát, akitől következő évben egy fiúgyermeke született.

A Hódmezővásárhelyre áttelepülő Ormai augusztus 7-én egymásnak ellentmondó leveleket továbbított a hadügyminisztériumhoz, melyekben először betegszabadságot, majd a honvédségből való kilépését, illetve tisztek előléptetését kérte. 14-én, a bánsági Pankotán tartóztatták le, az ellene folyó hadbírósági eljárást 21‒22-én Aradon folytatták le. Halálra ítélték és 22-én kivégezték. Sírhelye ismertlen.

Norbert Ormai (orig. Auffenberg) (1813‒22 august 1849)

S-a născut la Dobrzan ca fiul unei familii de soldați.

A studiat la Olmütz (azi Olomouc, Cehia), din 1831 a servit în Regimentul de linie nr. 31 (Splényi). A fost locotenentul unității amintite când în 1847 a fost condamant la 14 ani de închisoare, în urma participării la o conspirație. A fost eliberat în mai 1848 din cetatea Munkács (azi Mukacevo, Ucraina).

S-a alăturat revoluției pașoptiste, participând la luptele împotriva taberei sărbești de la Perlas cu rangul de căpitan într-o unitate paramilitară de vânători (viitorul batalion de honvezi nr. 38), organizată de Mieczysław Woroniecki (1825‒1849), un nobil polonez originar din Galiția, fost locotenent de dragoni.

Din 19 octombrie Ormai (care între timp a devenit maior) a fost adjutantul (aghiotantul) președintelui Comitetului maghiar de apărare a țării (OHB), Lajos Kossuth (1804‒1894). OHB a fost cel mai înalt forum executiv în Ungaria între octombrie 1848 și aprilie 1849.

În această calitate, este însărcinat cu înființarea unui batalion de vânători. Din cauza acestei chestiuni Kossuth a intrat în conflict cu unul dintre cei mai importanți generali ai războiului de independență, generalul-maior Artúr Görgei (1818‒1916), care deja dispunea de o unitate similară, tiroleză, al cărei comandant era maiorul Vitalis Söll (1825‒1849). Cele două companii înființate până în ianuarie 1849 s-au alăturat armatei lui Görgei. Aceastea a făcut parte din regimentul de vânători honvezi nr. 1.

După evacuarea capitalei (1-5 ianuarie), Ormai și-a mutat centrul la Oradea.

În primăvară Ormai a organizat regimentele de vânători nr. 2 și 3, la baza cărora au stat unități de vânători transilvăneni înființate mai devreme. Printre aceste unități se aflau unele care au comis atrocități, de ex. cazul celor 32 de localnici români și sași din loalitate Daneș, executați în condiții dubioase. Regimentul de vânători nr. 4 a fost înființat numai parțial.

În timpul petrecut în Transilvania, Ormai a activat la Cluj, unde s-a căsătorit cu Vilma Rozsváry în Biserica reformat-calvină de pe Ulița Lupilor (azi Strada Mihail Kogălniceanu), cu care a avut un băiat.

Ormai, care între timp și-a mutat comandamentul în localitatea Hódmezővásárhely, a trimis la data de 7 august trei scrisori contradictorii ministerului de război, în care prima oară cerea concediu medical, a doua oară părăsirea armatei de honvezi, precum și promovarea în grad a unor ofițeri. A fost arestat pe 14 la Pâncota, procesul curții marțiale a avut loc între 21 și 22 la Arad. A fost condamnat la moarte și exectuat. Locația mormântului este necunoscută.

Norbert Ormai (orig. Auffenberg) (1813‒August 22, 1849)

He was born in Dobrzan, as the son of a so-called soldier dynasty.

He studied in Olmütz (now Olomouc, Czech Republic), from 1831 he served in the regular Regiment No. 31 (Splényi). In 1847, as lieutenant of this unit, Auffenberg was sentenced to 14 years in prison because of his involvement in a conspiracy. He was freed in May 1848 from Munkács castel (now Mukachevo, Ukraine).

After joining the revolution, he took part in the fights against the Serbian camp at Perlas, as captain of a paramilitary Jäger unit (the future Honvéd Batallion nr. 38), which was organized by Mieczysław Woroniecki (1825‒1849), a Polish nobleman from Galicia and a former Dragoon lieutenant.

For October 19, Ormai (who in the mean time was promoted to the rank of a major) became aide-de-camp of the president of the National Defence Committee (OHB), Lajos Kossuth (1804‒1894). The OHB was the highest executive forum in Hungary from October 1848 to April 1849.

As aide-de-camp, Ormai was in charge of the organization of a Jäger battalion. Because of this issue, Kossuth clashed with one of the most important generals of the war of independence, Major General Artúr Görgei, who already had a similar, Tyrolean unit, commanded by Major Vitalis Söll (1825‒1849). The two companies formed until January 1849 joined the army of Görgei. These were part of the Honvéd Jäger Regiment Nr. 1.

After the evacuation of the capital (1-5 January), Ormai relocated his center to Nagyvárad (present-day Oradea, Romania).

In spring, he organized the Jäger Regiments Nr 2 and 3, which were based on Transylvanian Jäger troops that had been formed previously. Among these units there also were some which had committed atrocities, like the case of 32 Romanian and Saxon residents of the village Dános/Daneș who were killed in March 1849, under suspicious circumstances. The Regiment Nr. 4 was only partly organized.

During his Transylvanian stay, Ormai had his HQ in Kolozsvár (present-day Cluj-Napoca, Romania), where he married Vilma Rozsváry in the so-called Calvinist Church on the Wolf Street, they had a son.

Ormai, who in the meantime relocated to Hódmezővásárhely, sent on August 7 three contradicting letters to the Ministry of War: in the first he requested for sick-leave, in the second he asked to leave the army and in the third he suggested the promotion of certain officers. He was arrested in Pankota (present-day Pâncota, Romania) on the 14th, his court martial trial took place between the 21st and 22nd in Arad (present-day Romania). He was sentenced to death, and executed on the 22nd. His grave is unknown.

Norbert Ormai (urspr. Auffenberg) (1813‒22 August 1849)

Er wurde in Dobrzan geboren, als Sohn einer Militärfamilie.

Er studierte in Olmütz (heute Olomouc, Tschechien), seit 1831 diente er in dem Regiment Nr. 31 (Splényi). Im Jahr 1847 (als Leutenant dieses Regiments) wurde nach 14 Jahre in Gefängnis verurteilt, weil er an einer Verschwörung teilgenommen hatte. Er wurde im Mai 1848 von Festung Munkács (heute Mukatschewo, Ukraine) befreit.

Nachdem er die Revolution eintrat, war er als Hauptman eines von Mieczysław Woroniecki (1825‒1849) polnischer Edelmann von Galizien und ehemaliger Dragoner Leutenant gegründeten Jäger-Freikorps (das künftige Honvéd Bataillon Nr. 38), Teilnehmer der Kämpfe gegen dem serbischen Militärlager von Perlas.

Von dem 19-ten Oktober, wurde Ormai Flügelajdutant des Präsidents des Landesverteidigungsausschusses (OHB), Lajos Kossuth (1804‒1894). Der OHB war das höchste Forum der Exekutive in Ungar von Oktober 1848 bis zum April 1849.

Als Flügeladjutant, hatte er die Verantwortung für die Organisierung eines Jäger-Batallions. Deshalb klierrte Kossuth mit einem der wichtigsten Generale der Unabhängigkeitskreig, General-Major Artúr Görgei (1818‒1916), der hatte schon einen solchen, Tyroler Truppenkörper mit Major Vitalis Söll (1825‒1849) als Kommandant. Die zwei Kompanien die bis zum Januar 1849 formiert waren, traten in den Heer Görgeis ein. Diese waren Teil des Honvéd Jäger Regiments Nr. 1.

Nach die Evakuierung der Hauptstadt (1‒5 Januar), wurde das Hauptquartier Ormais nach Grosswardein (heute Oradea, Rumänien) evakuirt.

Im Frühling, organisierte er die Jäger Regimenten Nr. 2 und 3, die hatten fürher gegründete Jäger Truppenkörper als Grundlage gehabt. Unter dieser Einheiten waren auch einzige die Greueltaten geführt hatten, wie zum Beispeil, die Tötung von 32 rumänischer und sächsischer Ortsansässige, die unter verdächtigen Umstände passiert hatte. Das Regiment Nr. 4 war nur teilweise organisiert.

Während seinem siebenbürgischen Aufenthalt, war das Hauptquartier von Ormai nach Klausenburg/Kolozsvár/Cluj-Napoca übersiedelt. Hier heiratete er Vilma Rozsályi in die Reformierte Kirche in der Wolfsgasse. Das Ehepaar hat einen Sohn.

Am 7-ten August sendete Ormai, der inzwischen nach Neumarkt an der Theiß/Hódmezővásárhely abrückte, drei wiedersprechende Briefe, in der er erstmal im Krankenstand gehen ersuchte, zweitmal den Heer verlassen wollte und drittens den Aufstieg gewissenen Officieren bittete. Ormai war in Pankota am 14-ten verhaftet. Seinen Kriegsgerichtsprozess fand zwischen 21-sten und 22-sten in Arad statt, er war nach Tod verurteilt und am 22-sten hingerichtet. Sein Grab ist unbekant.

Források

Süli Attila: Ormai Norbert, az első aradi vértanú. Line Design, 2016. (Aradi vértanúk)

Horváth Csaba: In memoriam Finály Henrik

Finály, Henrik Lajos
Kép forrása/ Sursa fotografiei/ Source of the photo:

http://mta.hu/koztestuleti_tagok?PersonId=28518

Finály Henrik Lajos (1825. január. 16.‒1898. február 13.): nyelvész, egyetemi tanár.

Óbudán született, Bécsben tanult, Kolozsváron működött.

1850-ben érkezett a Kincses Városba, három évvel később kezdte el tanári pályáját a helybeli piarista főgimnáziumban, ahol latin és német nyelvet, valamint mennyiségtant tanított. Ebben az időszakban csatlakozik ahhoz a bizottsághoz, mely a latin-magyar szótár elkészítésével volt megbízva.

1872-től a kolozsvári magyar királyi tudományegyetemen tanított, a történet segdétudományok és régészet tanszéken. Egy ízben rektor, két tanév erejéig pedig a Bölcsészettudományi Kar dékánja volt. Ő volt az egyetem negyedik és egyben első zsidó származású rektora.

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület, az Erdélyi Gazdasági Egylet, valamint az Erdélyi Római Katolikus Státus tagja. Az EME titkára, a hozzá tartozó Érem- és Régiségtár őre, illetve az Egylet folyóiratának, az Erdélyi Múzeumnak elindító szerkesztője.

Finály Lutheránus temetőben (Házsongárd) levő sírját a kommunizmus alatt egy idegennek adták ki. A fejkövet megmentették és a temetőrész elején helyezték el. 2017 novemberéig itt hevert. Ekkor, a Házsongárd Alapítványnak köszönhetően, restauráltatták.

A helyreállított fejkú.
Piatra funerară restaurată.

Henrik Lajos Finály (16 ianuarie 1825-13 februarie 1898): lingvist, profesor universitar.

S-a născut în orașul Óbuda (azi parte a Budapestei), a studiat la Viena, a activat în Cluj.

La 23 de ani s-a alăturat artileriei de honvezi, ajungând la gradul de prim locotenent. După înăbușirea revoluției pașoptiste, a fost recrutat (ca mulți dintre camarazii săi) în armata habsburgică.

Se stabilește în Orașul-Comoară în 1850, devenind trei ani mai târziu profesor la gimnaziul superior piarist din oraș, unde a predat latina, germana și matematica. Totodată a devenit membru al unui colectiv, care avea sarcina de a redacta primul dicționar latin-maghiar.

Din 1872 a predat la Universitatea regală maghiară din Cluj, fiind titularul catedrei de științe auxiliare ale istoriei și arheologie. A avut un mandat de rector și două mandate de decan al Facultății de Filologie. A fost al patrulea rector al instituției, precum și primul de origine evreiască.

A fost membru al Societății Muzeului Ardelean, al Societății Economice din Transilvania și al Statusului Romano-Catolic din Transilvania. În cadrul SMA, a fost secratarul general al Societății, directorul Colecției de Numismatică și Arheologie, precum și inițiatorul/redactorul periodicului Erdélyi Múzeum (Muzeul Ardelean).

Mormântul lui Finály din Cimitirul Luteran (Cimitirul Central) a fost concesionat de o altă persoană în timpul comunismului. Piata de căpătâi a fost salvată și transportată la începutul parcelei, unde s-a aflat până în noiembrie 2017, când a fost restaurată cu ajutorul Fundației Házsongárd.

Horváth Csaba: A régi sajtó humora/ Umorul presei vechi/ The humor of the old press/ Der Humor der alten Presse (1)

Igazság. 30. évf., 118. sz., 1969. május. 21. 1.

Az Igazság volt a Román Kommunista Párt észak-erdélyi tartományi bizottságának magyar nyelvű napilapja.

Traducere:

Deasupra desenului: „Apropo! Ochelarii mari de soare ale hipioților sunt la modă.”

Sub desen: „Accident de circulație.” Desenat de Éva Bortnyik.

Din Igazság, an 30, nr. 118., 21 mai 1969. 1.

Igazság (Adevărul) a fost cotidianul de limbă maghiară a Comitetului Regional al Transilvaniei de Nord al Partidului Comunist Român.

Translation:

Above the drawing: “By the way, the hippie’s large sunglasses are trending.”

Under the drawing: “Road traffic collision.” Drawn by Éva Bortnyik.

From: Igazság 30, no. 118. (May 21, 1969) 1.

Igazság (Truth) was the Hungarian language daily paper of the Romanian Communist Party’s North Transylvanian Regional Commission.

Übersetzung:

Über den Zeichnung: „Ach, übrigens, die große Sonnenbrille der Hippies liegen im Trend.”

Unter den Zeichnung: „Verkehrsunfall.” Gezeichnet von Éva Bortnyik.

Von: Igazság. 30. Nr. 118. 21-sten Mai 1969. 1.

Igazság (Die Wahrheit) war die ungarische Zeitung des Regionalamts für Nord-Siebenbürgen der Rumänischen Kommunistischen Partei.